mi olyan különleges ezekben a véletlenszerű jég-és porgolyókban? Az üstökösök a naprendszer legprimitívebb anyagából állnak. Vagyis összetételük nagyon keveset változott az elmúlt 4 milliárd évben. Összetételük és eredetük jobb megértése nyomokat ad a tudósoknak Naprendszerünk eredetéről, és segít tesztelni azokat az elméleteket, amelyeket az evolúcióról építettünk fel.
(Kattintson a nagyításhoz)
Stardust
A Stardust űrhajó indult február 7, 1999, és visszatért biztonságosan a földre január 15, 2006. Ez volt az első küldetés, amelyet teljes egészében egy üstökös felfedezésére szenteltek, és az első küldetés, amely anyagot hozott vissza a Hold pályáján kívülről. A küldetés része volt az Annefrank aszteroida repülése, ahol az űrhajó képeket és méréseket készített a hegy nagyságú szikláról. A földi gravitációs segítség és közel 4 év űrutazás után a Stardust űrhajó elérte elsődleges célpontját, a Wild-2 üstököst. A küldetés célja az volt, hogy por-és szénalapú mintákat gyűjtsön és tároljon, miközben az üstököshöz legközelebb repül.
január 15-én, 2006 Stardust kiadta a minta Return Capsule (SRC) A Föld légkörébe, hogy leereszkedjen egy amerikai légierő tesztelési tartomány Utah. Sajnos az ejtőernyő meghibásodása miatt a kapszula a sivatagi padlóba zuhant, és sok, bár nem minden adat veszett el. Nézze meg a hivatalos weboldalt a legújabb tudományos eredményekért.
(Kattintson a nagyításhoz)
Deep Impact
július 2-án, 2005-ben a NASA Deep Impact küldetésének fő űrhajója 370 kg-os “ütközésmérőt” telepített a Tempel 1 üstökös útjába. A fő űrhajó elrepült, tanulmányozva az ütközésmérőt és a krátert, amelyet 24 órával később az üstökösnek csapódott. A tudósok azt remélték, hogy jobban megértik az üstökösöket azáltal, hogy megvizsgálják a kráterek képződését és a változásokat, amelyek hatással vannak más, természetesen elgázosított anyagokra. Megmérték a kráter méretét, a kráter belsejének összetételét és a kilökődött anyagot is.
a Deep Impact küldetésről többet megtudhat a hivatalos oldalon.