a jelentés a Dec. 15 edition of Environmental Science & technológia, az American Chemical Society, a világ legnagyobb tudományos Társaságának lektorált folyóirata.
majdnem minden hal tartalmaz nyomokban higanyt, de a hosszabb életű ragadozók — mint a tonhal, a kardhal és a cápák – általában magasabbak. Az USA. A Food and Drug Administration figyelmezteti a terhes nőket, hogy ne egyenek nagy mennyiségű halat, hogy elkerüljék a születendő gyermek fejlődő idegrendszerének károsodását.
A higany természetes módon és ipari szennyezéssel kerül a környezetbe, főleg széntüzelésű erőművekből. A tudósok becslése szerint a higany mennyisége a légkörben ma körülbelül két-háromszorosa annak, mint 150 évvel ezelőtt.
“az emberek azt feltételezték, hogy a halakban a magas higanynak a szennyezésből kell származnia” – mondja Fran XXL Morel, Ph.D., A Princeton Egyetem geokémiai professzora és a tanulmány szerzője. “Körülbelül megháromszoroztuk a higanyt a légkörben, ezért meg kell háromszorozni az óceánban, igaz? De talán a halakban előforduló higany természetes dolog, és lehet, hogy mindvégig ott volt.”
ennek a feltételezésnek az első lépése a higany kémiai természetének tisztázása a környezetben. “A kérdés nem az, hogy honnan származik a higany, hanem az, hogy honnan származik a metil-higany” – mondja Morel. A levegőben lévő higanykoncentráció kevés aggodalomra ad okot, de amikor a higany vízbe kerül, a mikroorganizmusok nagyon mérgező formává alakítják — metil — higany -, amely felhalmozódik a halakban.
sajnos a tudósok még nem képesek mérni a metilhiganyt az óceán felszíni vizeiben, így Morel és munkatársai más szögből közelítették meg a problémát. 1998-ban mérték a Hawaii partjainál kifogott sárgaúszójú tonhal metilhiganyszintjét, és összehasonlították a számokat egy hasonló, ugyanarról a területről 1971-ben végzett vizsgálattal.
nem találtak változást a tonhal metilhiganyszintjében ebben a 27 éves időszakban.
a kutatók azt jósolták, hogy a felszíni vizekben a higanynak akár 26 százalékkal is növekednie kellett ebben az időben, egy számítógépes modell szerint. A modell figyelembe vette a légköri higany, a Csendes-óceán alatti egyenlítői vizek változását, valamint a”termoklin” keveredésének lehetőségét — egy átmeneti réteget az óceánban, ahol a hőmérséklet gyorsan változik.
Az eredmények azt sugallják, hogy ezekben a halakban a magas metil-higanyszint nem a megnövekedett szennyezésből származik, hanem természetes forrásból. A konkrét forrás még nem tisztázott, mondja Morel, de azt sugallja, hogy hidrotermális szellőzők és mély óceáni üledékek lehetnek.
a kutatásnak ki kell terjednie más óceánjáró ragadozó halakra is, mint például a kardhal és a cápák, Morel szerint, ami azt jelentheti, hogy bármi is adja át a higanyt a tonhalnak, valószínűleg ugyanezt teszi ezekkel a többi halakkal is.
Morel azonban óvatosabb, ha az eredményeket kiterjeszti a parti halakra. A kékhal például az Egyesült Államok keleti partja mentén fut fel-le, és a kontinentális talapzaton táplálkozik, és ott emberi szennyezést is felvehetnek. Morel szerint a tavi halak is más helyzetben vannak, mivel a tudósok szoros kapcsolatot hoztak létre a szennyezés és a tavak higanyszintje között.
az amerikai EPA és az amerikai tonhal Alapítvány támogatta ezt a kutatást.