a legtöbb perimenopauzás nő valamilyen típusú menopauza tünetet tapasztal. A vazomotoros tünetek (VMs; hőhullámok és éjszakai izzadás) kialakulását vagy jelentős növekedését a menopauza idején a nők 85% – a jelentette, és bár az ösztrogénszint csökkentése és a VMS közötti kapcsolat jól ismert, kevesebb tanulmány vizsgálta a hormonok és a kevésbé elterjedt tünetek, például a depressziós hangulat, az álmatlanság és az ingerlékenység közötti kapcsolatot, és kevés tanulmány hasonlította össze a HT-kezelést hosszabb időtartamok alatt.
a KEEPS egy multicentrikus klinikai vizsgálat volt, amelynek célja az alacsony dózisú orális konjugált ösztrogének (CEE) és a transzdermális ösztradiol és a placebo hatásainak összehasonlítása a kardiovaszkuláris végpontokon a közelmúltban posztmenopauzában lévő nőknél. Hétszázhuszonhét, 42-58 éves nőt és az utolsó menstruációjukat követő 3 éven belül randomizáltak orális konjugált ösztrogénekre (CEE) 0,45 mg (n = 230) vagy transzdermális ösztradiol 50 kb (n = 225), mindkettő mikronizált progeszteronnal 200 mg havonta 12 napig, vagy placebóval (n = 275).
minden résztvevő kitöltött egy menopauza tünet ellenőrző listát a randomizálás előtt, majd ismét 6, 12, 24, 36 és 48 hónapon belül. A menopauza tüneteit önértékelték, és csak a hőhullámok, az éjszakai izzadás, az álmatlanság és az ingerlékenység aktuális tüneteit tartalmazták. A vizsgálatból 48 hónapra történő lemorzsolódás miatt 173, 170, illetve 211, közép-kelet-európai, transzdermális ösztradiolra, illetve placebóra randomizált nő fejezte be a vizsgálat végét.
a vizsgálat megkezdésekor a résztvevők 44% – a számolt be közepes vagy súlyos hőhullámokról. 6 hónapra a közepesen súlyos vagy súlyos hőhullámok 28,3% – ra csökkentek a placebóra randomizált nőknél, 7,4% – ra a transzdermális ösztradiolra randomizált nőknél, és 4,2% – ra a közép-kelet-európai régióban randomizált nőknél. A résztvevők 35% – a által a kiindulási időpontban jelentett mérsékelt vagy súlyos éjszakai izzadás 19% – ra csökkent a placebo, 5,3% – ra a transzdermális ösztradiol és 4,7% – ra a közép-kelet-európai régióban a 6.hónapban. A tünetek csökkenésének ez a kezdeti mértéke a teljes vizsgálat során minden kezelési csoportban fennmaradt.
az álmatlanság és az ingerlékenység a randomizáció után a kiindulási értékről 6 hónapra csökkent minden csoportban. Az inszomnia időszakosan csökkent mindkét aktív kezelési karban a placebóhoz képest, a CEE a 36.és 48. hónapban hatékonyabb volt a placebónál, a transzdermális ösztradiol pedig a 48. hónapban hatékonyabb volt a placebónál. Egyik hormonkezelés sem befolyásolta szignifikánsan az ingerlékenységet a placebóhoz képest.
“azoknál a nőknél, akik a kezdeti tüneteknél hőhullámokkal és éjszakai izzadással voltak, jelentősen javult a hőhullámok gyakorisága és intenzitása, ha alacsonyabb dózisú orális konjugált ösztrogént vagy transzdermális ösztradiolt alkalmaztak, 4 év alatt tartós javulással” – mondja Dr. JoAnn Pinkerton, az észak-amerikai Menopauza Társaság ügyvezető igazgatója. “Az alacsonyabb dózisok hatékonyak, és figyelembe kell venni, amikor a szolgáltatók keresik a megfelelő adagot, a terápia típusát és időtartamát az egyes nők számára az ő igényei és orvosi problémái alapján.”
Ez a tanulmány az első, amely a menopauza tüneteit hosszirányban hasonlítja össze a kezelési rend és az alkalmazás módja szerint olyan nőknél, akik különböző típusú alacsony dózisú ösztrogénterápiát szednek orális mikronizált progeszteronnal kombinálva. Összességében a közép-és kelet-európai vagy transzdermális ösztradiollal kezelt HT rendkívül hatékony volt a hőhullámok és az éjszakai izzadás hagyományosabb menopauza tüneteinek enyhítésében, a két kezelési csoport hatékonysága között alig volt különbség. A közepesen súlyos vagy súlyos tünetek kifejezetten csökkentek, amelyek általában a nőket arra késztetik, hogy kezelést kérjenek. Más tüneteket, például ingerlékenységet és álmatlanságot kevésbé befolyásolt a HT.