A kutatók azonosították a tíz legkarizmatikusabb állatot világszerte, és mindegyik veszélyeztetett. Paradox módon a népszerűség még rosszabbá teheti a túlélési esélyeiket.
korábbi tanulmányok azt találták, hogy a karizmatikus megafauna, mint az oroszlánok, jegesmedvék és más kedvelt állatok nem reprezentálják a szélesebb biodiverzitást, és a természetvédők azzal érveltek, hogy a népszerű állatokra való összpontosítás elveszi a kevésbé népszerű fajok vagy veszélyeztetett ökoszisztémák korlátozott védelmi finanszírozását.
a PLOS Biology-ban közzétett tanulmány azonban megállapította, hogy annak ellenére, hogy ezek az állatok mindenütt jelen vannak a filmekben, a reklámokban és a játékokban, a kihalás veszélye továbbra is magas, és hamis a közvélemény véleménye, hogy ezek az állatok valójában nincsenek veszélyben.
Franck Courchamp, a párizsi Saclay Egyetem munkatársa és egy nemzetközi kutatócsoport számos módszert alkalmazott a legkarizmatikusabb állatok meghatározására, beleértve az online felméréseket, az iskolai kérdőíveket, az állatkert honlapjait és az animációs filmeket. Az eredmény tíz “állat” lett, amelyek tizenhárom emlősfajt tartalmaznak, mivel az elefántokat és a gorillákat három, illetve két faj képviseli.
a népszerűség sorrendjében az állatok a következők:
- a tigris (Panthera tigris),
- az oroszlán (P. leo),
- az elefánt (Loxodonta africana, L. cyclotis és Elephas maximus),
- a zsiráf (Giraffa camelopardalis),
- a leopárd (P. pardus),
- a panda (ailuropoda melanoleuca),
- a gepárd (Acinonyx jubatus),
- a jegesmedve (Ursus maritimus),
- a szürke Farkas (Canis lupus),
- a gorilla (Gorilla beringei és G. gorilla).
a szürke farkas kivételével ezek a fajok a vadonban erősen fenyegetettek, az utóbbi években nagyobb csökkenéssel. A legtöbb nagy, mozgó faj, amely ma már a korábbi elterjedésük töredékét foglalja el, és pályájuk komornak tűnik, hatalmas természetvédelmi erőfeszítések nélkül.
az első tíz állat azonosítása után a csapat interjúkat készített, hogy felmérje ezen állatok közvéleményét és a veszélyeztetettség vélt veszélyét. Mind a nagyközönség, mind a francia egyetem hallgatói körében a válaszadók fele tévesen értékelte az állatok védettségi állapotát, feltételezve, hogy kevésbé veszélyeztetettek. Courchamp és csapata feltételezte, hogy ha folyamatosan látják ezeket a fajokat a filmekben, a televízióban és az interneten, az emberek azt a benyomást kelthetik, hogy ezeknek az állatoknak egészséges populációi vannak a vadonban.
például a kutatók kimutatták, hogy egy francia ember átlagosan több virtuális oroszlánt (fotókat, rajzfilmeket, logókat és márkákat) fog látni egy hónap alatt, mint amennyi vad oroszlán maradt egész Nyugat-Afrikában. “Tudatlanul a zsiráfokat, gepárdokat vagy jegesmedvéket marketing célokra használó vállalatok aktívan hozzájárulhatnak ahhoz a hamis felfogáshoz, hogy ezeket az állatokat nem fenyegeti a kihalás veszélye, ezért nincs szükségük megőrzésre” – mondja Courchamp.
2018 elején a Neotropical Primate Conservation Trust kutatói 1990-től napjainkig filmeket és televíziókat elemeztek, és hasonló következtetésre jutottak: a főemlősök, különösen a kapucinus majmok használata hamisan megnyugtathatja a közvéleményt, hogy ezeknek a fajoknak egészséges populációi vannak a vadonban.
ennek a szerencsétlen hatásnak a ellensúlyozására a Courchamp a védjegyhez vagy az engedélyezéshez hasonló rendszert javasol, amelynek során azok a vállalatok, akik fenyegetett állati reprezentációkat használnak márkajelzésükben, kötelező díjat fizetnek e kiváltságért. Ezt a díjat egy olyan intézménynek fizetnék, amely a biológiai sokféleség megőrzéséhez fűződő globális közérdeket képviseli, és segítené a természetvédelmi szervezetek folyamatos finanszírozási hiányát. A szerzők elismerik, hogy ez egy összetett és kihívást jelentő feladat, de biztosak abban, hogy egy multidiszciplináris megközelítés leküzdheti az akadályokat.
“azon túl, hogy önmagában természetvédelmi tragédia, ezeknek a fajoknak a valószínű kihalása a természetvédelmi biológia kettős büntetésévé is válhat. Valójában a karizmatikus Fajok továbbra is az egyik leghatékonyabb eszköz arra, hogy motiválják a lakosságot a természetvédelmi intézkedések támogatására” – tette hozzá Courchamp.