mit kell tudni
mind a hullámnak, mind a waive-nak érzékei vannak, ami azt jelenti, hogy “figyelmen kívül hagyni “vagy” elutasítani vagy eldobni az elmét.”A lemondást gyakrabban használják formális vagy jogi nyelven, míg a wave tipikusabb választás kevésbé formális helyzetekben.
a homofon olyan szó, amelyet ugyanúgy ejtenek, mint egy másik, de jelentése, eredete vagy helyesírása eltérő. Abban az esetben hullám és lemondás, ugyanúgy hangzik, és szoros jelentése van az elbocsátás vagy figyelmen kívül hagyás cselekedeteire, amelyeket egy kéz vagy kéz integetése jelez, vagy mintha integetne. Tehát egy játékvezető integet vagy lemond egy tiltott gólról, vagy egy rossz büntetésről vagy szabálysértési felhívásról? És a sajtótitkár integet vagy lemond egy kérdésről? Lesz egy pályázati díj intett vagy lemondott? Felhívjuk a hívást, de először nézzük meg az angol nyelvű szavak megfogalmazását és lejátszását, hogy a helyes legyen.
“nem, menj előre, akkor a parkolóhely.”
A “hullám” eredete
a hullám az óangol wafian-ra vezethető vissza, ami azt jelentette, hogy “kézzel hullámozni”; hasonló az óangol wccfan-hoz, “öltözni”, és lehet, hogy wefan-hoz fűződik, “szőni” (a szövés magában foglalja a hullámzáshoz hasonló fel-le mozgást, ezért ne hullámozzon ki). Az ige az angol nyelv partjaira gördült, érzékekkel utalva a lazán oda-vissza mozgásra (pl., “a szélben integető zászló”vagy” pálcát integető bűvész”). A 16.században a tengerészek elkezdték használni a hajók jelzésének jelölésére, felemelt kézzel vagy a kezében tartott valamivel elsöprő mozdulatokkal, ami valószínűleg előfutára az üdvözlés vagy a búcsú integetésének (valamint tánc közben “integetett a kezével a levegőben, mintha nem érdekelne”).
A ‘lemondás’ eredete
a lemondás ige angol-francia eredetű: ez a melléknév származéka waif, jelentése “elveszett” vagy “kóbor”, amelyet az angol eredetileg érzékekben kölcsönzött, kóbor embert vagy állatot jelölve, pontosabban egy vékony fiatalt, akinek látszólag nincs otthona. Bár francia eredetű, a lemondást a közép-angol weiven-en keresztül fogadták el a modern angol nyelvre, jelentése: “elutasítani, elutasítani, feladni.”
a középkorban waive arra a cselekményre utalt, hogy valaki elutasította a feudális törvény védelmét. Ma azonban a lemondás azt jelenti, hogy egy személy önként és szándékosan nem fog használni vagy megkövetelni valamit, amit megengednek neki, vagy amelyet általában a megállapított szabály vagy törvény előír—más szóval “lemond” vagy “lemond” valamiről (például jogról, követelésről vagy kiváltságról). Egy személy ” lemondhat az ügyvédhez való jogról, “például, vagy egy főiskola vagy egyetem” lemondhat a jelentkezési díjról.”A 20.század elején sportzsargonba fogalmazták, hogy egy csapat lemondjon arról a jogáról, hogy követeljen egy játékost, és elérhetővé tegye őt más csapatok számára.
szinonimákká válva
a 19. század folyamán mind a hullám, mind a lemondás elnyerte a “figyelmen kívül hagyás” vagy “elvetés vagy elvetés” érzetét (általában olyan határozószók követik, mint a ki és félre), és a homofónia minden bizonnyal szerepet játszott.
felhívásunk a használati bizonyítékok szerint az, hogy a hullám és lemondás igék szinonimák, ha az érzékekben az elbocsátásra vagy a figyelmen kívül hagyásra utalnak, de speciális használatuk is van. A kontextus a kulcs a jobb választás meghatározásához: a hullámot általában kevésbé formális összefüggésekben használják, a lemondás pedig a jogi beszédben használt szó, minden bíróságon. De a tényleges használat oda-vissza hullámzik, így saját hívást kezdeményezhet (egyesek egyetértenek, mások esetleg nem értenek egyet). Íme néhány példa a szerkesztett prózától a megfontoltig:
Kahun második gólját eredetileg a tisztviselők intették le, akik úgy döntöttek, hogy Brandon Tanev beavatkozott Kaskisuóba, amikor a pingvinek megpróbáltak 3-0-s előnyhöz jutni.
— Jerry DiPaola, a Tribune-felülvizsgálat (Pittsburgh, PA), november 16. 2019A Twin Valley az első félidő végén némi minőségi pontozási esélyt produkálna, és látszólagos gólját 25:08-mal lemondták a játékról….
– Pat Huggins, A Libanoni (Pennsylvania) napi hírek, November 12. 2019megrázta a fejét, felajánlotta védjegyes vigyorát, és intett a lehetőségekről. “Mi nem ezt tesszük” – mondta.
— Edmund Lee, A New York Times, November 11. 2019ha valaki egy cikkben azt állítja, hogy a hangoskönyvek rosszak, akkor személyes véleményként el lehet tekinteni, de ha valaki azt írja, hogy a hangoskönyvek rosszak, és jelentős retorikával és meggyőző stílussal támasztják alá, akkor ez lehet a legmeggyőzőbb érv a hangoskönyvek ellen, amelyek valaha is léteztek. Minden attól függ, hogy milyen elemeket vettek figyelembe, amikor írták. Fontos, hogy ezt mindig szem előtt tartsuk az érvelés elkészítésekor.
— Ian Pinkerton, a Towerlight (Towson Egyetem), október 7. 2019lehet, hogy ez egy olyan döntés, amelynek sok előnye van, vagy azért, mert valamilyen konkrét dologgal együtt jár, csak a helyes dolog, vagy azért, mert a személyes kockázat az Ön számára, ha nem, túl sok ahhoz, hogy félreálljon. Mindenesetre valóban segít abban, hogy ezeket a döntéseket annyi független információ segítségével hozza meg, amennyit csak talál.
— George Pyle, a Salt Lake Tribune, január 18. 2019mi van, ha félreteszem a kérdést, mint öntudatlanul vulgáris, mondtam?
— Jeremy Clarke, a néző, április 20. 2019
