első megválasztott elnöki beszédében Joe Biden világossá tette szándékát, hogy áthidalja az amerikai társadalom mély és keserű megosztottságát. Megígérte, hogy túlmutat a vörösön és a kéken, és elveti a politikai vitáinkat jellemző kemény retorikát.
nehéz küzdelem lesz. Az amerikaiak ritkán voltak olyan polarizáltak, mint manapság.
a Pew Kutatóközpontban az elmúlt években végzett tanulmányok szemléltetik a Pew Kutatóközpontban az utóbbi években egyre inkább éles nézeteltérést demokraták és republikánusok a gazdaságról, a faji igazságosságról, az éghajlatváltozásról, a bűnüldözésről, a nemzetközi szerepvállalásról és más kérdések hosszú listájáról. A 2020-as elnökválasztás tovább rávilágított ezekre a mélyen gyökerező megosztottságokra. Biden és Donald Trump támogatói úgy vélik, hogy a köztük lévő különbségek nem csak a politikáról és a politikáról szólnak. Egy hónappal a választások előtt mindkét táborban nagyjából tízből nyolc regisztrált szavazó azt mondta, hogy különbségeik a másik oldallal az alapvető Amerikai értékekről szólnak, és nagyjából tízből kilenc-ismét mindkét táborban-attól tartott, hogy a másik győzelme “maradandó kárt” okoz az Egyesült Államoknak.
az Egyesült Államok aligha az egyetlen ország, amely mélyülő politikai repedésekkel küzd. A Brexit polarizálta a brit politikát, a populista pártok felemelkedése szétzilálta a pártrendszereket Európa-szerte, a kulturális konfliktusok és a gazdasági aggodalmak pedig felerősítették a régi töréseket, és újakat hoztak létre sok fejlett demokráciában. Amerika és más fejlett gazdaságok sok közös feszültséggel szembesülnek azzal kapcsolatban, hogy a lehetőségek hogyan oszlanak meg a globális gazdaságban, és hogyan alkalmazkodik kultúránk a növekvő sokféleséghez egy összekapcsolt világban.
de a 2020-as járvány feltárta, hogy az amerikai politika megosztottsága mennyire elterjedt más nemzetekhez képest. A nyár folyamán a republikánusok 76% – A (beleértve a pártra hajló függetleneket is) úgy érezte, hogy az Egyesült Államok jó munkát végzett a koronavírus kitörésével, szemben azoknak a 29% – ával, akik nem azonosulnak a Republikánus Párttal. Ez a 47 százalékpontos különbség volt a legnagyobb különbség azok között, akik támogatják a kormánypártot, és azok között, akik nem a vizsgált 14 országban. Sőt, az amerikaiak 77% – a szerint az ország most megosztottabb volt, mint a járvány kitörése előtt, szemben a 47% – os mediánnal a megkérdezett 13 másik országban.
ennek az amerikai kivételességnek a nagy része megelőzte a koronavírust: A Pew Research Center a világjárvány előtt végzett tanulmányában, az amerikaiak ideológiailag megosztottabbak voltak, mint bármelyik 19 más közvélemény megkérdezett, amikor megkérdezték, mennyire bíznak a tudósokban, és hogy a tudósok kizárólag tények alapján hoznak-e döntéseket. Ezek a repedések az év során a válságra adott közvélemény és politika szinte minden aspektusát áthatják. A demokraták és a republikánusok különböznek a maszk viseléséről, az érintkezés nyomon követéséről, arról, hogy a közegészségügyi tisztviselők mennyire kezelik a válságot, hogy kapnak-e oltást, ha rendelkezésre áll, és hogy az élet jelentősen megváltozik-e a világjárvány után. A Biden támogatói számára a koronavírus kitörése központi kérdés volt a választásokon – egy októberi közvélemény-kutatásban 82% mondta, hogy nagyon fontos a szavazásuk szempontjából. Trump támogatói közül ez volt a legkevésbé jelentős a felmérésben tesztelt hat kérdés közül: mindössze 24% mondta, hogy nagyon fontos.
miért van Amerika hasítva ilyen módon? Még egyszer, ha más nemzeteket nézünk át, némi jelzést kapunk. A partizán média, a közösségi média, sőt a mélyen gyökerező kulturális, történelmi és regionális megosztottság polarizáló nyomása aligha egyedülálló Amerikában. Összehasonlításképpen, Amerika viszonylag merev, kétpárti választási rendszere szétesik azáltal, hogy a legitim társadalmi és politikai viták széles skáláját egyetlen csatavonalra bontja, amely a különbségeinket még nagyobbnak tűnhet, mint valójában. És amikor ezeknek a politikai pártoknak a támogatottsága elég közel van ahhoz, hogy bármelyikük rövid távú választási előnyre tegyen szert-mint az Egyesült Államokban több mint negyed évszázadon keresztül–, a verseny gyilkos lesz, és a politika nulla összeget kezd érezni, ahol az egyik fél nyeresége eredendően a másik vesztesége. A közös ok megtalálása – még a koronavírus által okozott Közegészségügyi és gazdasági veszély közös ellenségének leküzdése is – elkerülte minket.
idővel ezek a csaták azt eredményezik, hogy szinte az összes társadalmi feszültség két versengő táborba konszolidálódik. Ahogy Ezra Klein és más írók megjegyezték, a két fél közötti megosztottság az idő múlásával fokozódott, mivel a különféle identitások “egymásra rakódtak” az emberek partizán identitására. A faj, a vallás és az ideológia ma már olyan módon igazodik a partizán identitáshoz, mint a korokban, amikor a két párt viszonylag heterogén koalíciók voltak. Thomas Carothers és Andrew O ‘ Donohue a nemzetek közötti polarizációról szóló tanulmányukban azzal érvelnek, hogy a polarizáció különösen mély az Egyesült Államokban, részben azért, mert az amerikai polarizáció “különösen sokrétű. Carothers és O ‘Donohue szerint” az ideológia, a faj és a vallás erőteljes összehangolása szokatlanul átfogóvá és mélyvé teszi Amerika megosztottságát. Nehéz találni egy másik példát a polarizációra a világon, “írják”, amely hasonló módon egyesíti az identitás-megosztottság mindhárom fő típusát.”természetesen nincs semmi baj a politikai nézeteltérésekkel, és mielőtt nosztalgiáznánk egy kevésbé polarizált múlt iránt, fontos megjegyezni, hogy a viszonylag elnémított partizán konfliktusok korszakait, mint például az 1950 – es évek végét, szintén strukturális igazságtalanság jellemezte, amely sok hangot-különösen a nem fehér Amerikaiakét – távol tartott a politikai színtéren. Hasonlóképpen, a mély megosztottság korábbi korszakai, például az 1960-as évek vége, sokkal kevésbé voltak partizánok, de alig kevésbé erőszakosak vagy destabilizálóak. Összességében egyáltalán nem világos, hogy az amerikaiak távolabb vannak egymástól, mint a múltban voltunk, vagy akár hogy ideológiailag vagy affektíven megosztottabbak vagyunk – vagyis ellenségesek vagyunk a másik féllel szemben–, mint más demokráciák polgárai. Ami egyedülálló ebben a pillanatban – és különösen akut Amerikában-az az, hogy ezek a megosztottságok egyetlen tengelyre estek, ahol nem találjuk a közös ügy vagy a kollektív nemzeti identitás fenntartását.
Az amerikaiak mind látják ezt a problémát, mind meg akarják oldani. Mind Trump (86%), mind Biden (89%) támogatóinak elsöprő többsége szerint az általuk preferált jelöltnek, ha megválasztják, minden amerikai igényeinek kielégítésére kell összpontosítania, “még akkor is, ha ez néhány támogatójának csalódást okoz.”
beszédében Biden megválasztott elnök megfogadta, hogy” ugyanolyan keményen fog dolgozni azokért, akik nem rám szavaztak, mint azok, akik igen”, és felszólította” a démonizáció e komor korszakát Amerikában”, hogy véget érjen. Ez egy olyan érzés, amely visszhangzik az amerikaiakkal a kerítés mindkét oldalán. De a jó szándék a vezetőink és magunk részéről komoly ellenszél egy olyan politikai rendszerben, amely megerősíti a kétpárti politikai csatatér szinte minden szinten.