“Ave Caesar Morituri te salutant!”(“Üdvözlégy, császár, azok, akik hamarosan meghalnak, tisztelegnek”) – ez egy üdvözlet, amelyet a gladiátoroknak a császárnak kellett irányítaniuk a harc megkezdése előtt. De a gladiátor tényleg kiment az arénába, és kimondta a szavakat?
valójában ez a felhívás csak egy egyszeri eseményre-naumachia – ra-vonatkozott, amelyet 52-ben Claudius császár parancsára szerveztek a Fucinus-tó elvezetésére szánt vizekben. Az ősi források nem említenek más játékokat, ahol a gladiátorok ezeket a szavakat a császárnak címezik.
ezt a történetet Suetonius jelentette. A “Rhodesian” és a “szicíliai” flottáknak egymással kellett harcolniuk (mindegyik tizenkét vagy ötven harmadlagos hajóból állt). Az összecsapás kezdete előtt a harcosok (naumachiarii) a fent említett szavakat mondták, amelyekre Claudiusnak “aut non” (vagy sem) kellett válaszolnia. Az elítéltek megértették, hogy a császár megkegyelmezett nekik, és nem volt hajlandó harcolni. Claudius már régóta azon töprengett, vajon nem szabad-e megölni őket (a katapultokkal és ballisztikusokkal felfegyverzett praetoriakat a “csatatér” körül helyezték el), de végül sikerült rávennie őket a harcra.
változatlan formában a történet megismétlődik Cassius Dio “Római történetében”. Korábban, mint mindkettő, Tacitus leírja az ő “Annales” naumachia a tó Fucinus, de az említett szavakat nem említik.
meg kell jegyezni, hogy ennek a kifejezésnek az elmélete hátrányos, elsősorban azért, mert a harcosok mindegyike a legnagyobb hírnevet és uralmat akarta szerezni, ami garantálta a nyilvánosság imádatát és növelte a szabadság visszanyerésének esélyét. A gladiátornak szabadságot kellett kapnia a tulajdonos vagy a császár döntése alapján, de ez nem történt meg gyakran. A felszabadult harcos egy fából készült kardot (rudis) kapott, amely a gladiátor életének végét és a szabad élet kezdetét jelképezi.