mi az alapok költsége?
az alapok költsége a pénzügyi intézmények által az üzleti tevékenységükben felhasznált alapokért fizetett kamatlábra utal. Az alapok költsége az egyik legfontosabb inputköltség egy pénzügyi intézmény számára, mivel az alacsonyabb költségek végül jobb megtérülést eredményeznek, ha az alapokat rövid és hosszú lejáratú kölcsönökre használják fel a hitelfelvevőknek.
az alapok költsége és a hitelfelvevőknek felszámított kamatláb közötti különbözet számos pénzügyi intézmény egyik fő nyereségforrása.
Key Takeaways
- az alapok költsége az, hogy mennyit kell fizetniük a bankoknak és más pénzügyi intézményeknek a pénzeszközök megszerzéséhez.
- az alapok alacsonyabb költsége azt jelenti, hogy a bank jobb hozamot fog látni, ha az alapokat hitelfelvevőknek nyújtott kölcsönökre használják.
- az alapok költsége és a hitelfelvevőknek felszámított kamatláb közötti különbség sok bank egyik fő nyereségforrása.
az alapok költsége
az alapok költségének megértése
a hitelezők, például a bankok és a hitelszövetkezetek esetében az alapok költségét a betéteseknek fizetett kamatláb határozza meg a pénzügyi termékek, beleértve a megtakarítási számlákat és az időt betétek. Bár a kifejezést gyakran használják a pénzügyi intézmények tekintetében, a legtöbb vállalatot a hitelfelvétel során az alapok költsége is jelentősen befolyásolja.
az alapok költsége és a nettó kamatfelár fogalmilag kulcsfontosságú módja annak, hogy sok bank pénzt keressen. A kereskedelmi bankok kamatot számítanak fel a hitelekre és más termékekre, amelyekre a fogyasztóknak, a vállalatoknak és a nagy méretű intézményeknek szükségük van. A kamatláb bankok díjat az ilyen hitelek nagyobbnak kell lennie, mint a kamatláb fizetnek, hogy megszerezzék az alapok kezdetben—a költségek alapok.
hogyan határozzák meg az alapok költségeit
a bankok pénzébe kerülő alapok forrásai több kategóriába sorolhatók. A betétek (gyakran alapbetéteknek nevezik) elsődleges források, jellemzően csekk vagy megtakarítási számlák formájában, és általában alacsony áron kapják meg őket.
a bankok tőkét is szereznek részvénytőke, nagykereskedelmi betétek és adósságkibocsátás révén. A bankok különféle hiteleket bocsátanak ki, a fogyasztói hitelezés az oroszlánrészét tartalmazza az Egyesült Államokban. Jelzálog ingatlan, lakástőke-hitelezés, diákhitel, autóhitelek és hitelkártya-hitelezés változó, állítható vagy rögzített kamatlábak mellett kínálható.
a hitelekből származó átlagos kamathozam és a betétekért és más ilyen alapokért fizetett átlagos kamatláb (vagy az alapok költsége) közötti különbséget nettó kamatkülönbözetnek nevezzük, és ez egy pénzügyi intézmény nyereségének mutatója. A haszonkulcshoz hasonlóan minél nagyobb a spread, annál nagyobb nyereséget realizál a bank. Ezzel szemben minél alacsonyabb a spread, annál kevésbé nyereséges a bank.
az alapok költsége megmutatja, hogy a bankoknak és más pénzügyi intézményeknek mennyi kamatot kell fizetniük a pénzeszközök megszerzéséhez.
különleges szempontok
az alapok költsége és a kamatlábak közötti kapcsolat alapvető fontosságú az amerikai gazdaság megértéséhez. A kamatlábakat számos módon határozzák meg. Míg a nyílt piaci tevékenységek kulcsszerepet játszanak, a szövetségi alapok kamatlába (vagy “Fed alapkamat”) is. Az amerikai Federal Reserve szerint a szövetségi alapok kamatlába ” az a kamatláb, amelyen a letétkezelő intézmények egy éjszakán át tartalék egyenlegeket kölcsönöznek más letétkezelő intézményeknek.”Ez vonatkozik a legnagyobb, leginkább hitelképes intézményekre, mivel fenntartják a kötelező tartalék összegét.
így a fed alapok kamatlába egy alapkamat, amely meghatározza az összes többi kamatlábat az Egyesült Államokban. Ez az amerikai gazdaság egészségének kulcsfontosságú mutatója. A Federal Reserve Szövetségi Nyíltpiaci Bizottsága (FOMC) az egészséges gazdaság fenntartása érdekében monetáris politikájának részeként kiadja a kívánt célrátát a gazdasági feltételekre reagálva.
például a 80-as évek elején tomboló infláció időszakában a fed alapok kamatlába 20% – ra emelkedett. A 2007-ben kezdődő nagy recesszió és az azt követő globális pénzügyi válság, valamint az Európai államadósság-válság nyomán a FOMC a növekedés ösztönzése érdekében rekord alacsony, 0-0, 25% – os célkamatot tartott fenn.