ahogy az amerikaiak várják a négyéves futását az elnöki akadálypálya, amelyet ma Elektori Kollégiumnak hívnak, érdemes emlékezni arra, hogy miért van ez a furcsa politikai szerkezet. Végül is az állami kormányzókat mind az 50 államban népszavazással választják meg; miért nem teszi ugyanezt az összes állam kormányzója, más néven az elnök? A választási kollégium rendszerének furcsaságai 2016-ban derültek ki, amikor Donald Trump választási főiskolai többséggel biztosította az elnökséget, még akkor is, amikor Hillary Clinton szűk vezetést szerzett a népszavazáson.
egyesek azt állítják, hogy az alapító atyák az Elektori Kollégiumot választották a közvetlen választások helyett, hogy egyensúlyba hozzák a magas és az alacsony népességű Államok érdekeit. De a legmélyebb politikai megosztottság Amerikában mindig nem a nagy és a kis államok között, hanem Észak és Dél, valamint a partok és a belső tér között húzódott.
az elektori kollégium egyik alapító érve abból a tényből fakadt, hogy az átlagos amerikaiaknak egy hatalmas kontinensen nincs elegendő információjuk ahhoz, hogy közvetlenül és intelligensen válasszanak a vezető elnökjelöltek közül.
Ez a kifogás igaznak bizonyult az 1780-as években, amikor az élet sokkal helyibb volt. De a nemzeti elnöki pártok korai megjelenése elavulttá tette az ellenvetést azáltal, hogy az elnökjelölteket összekapcsolta a helyi jelöltek és a nemzeti platformok tábláival, ami elmagyarázta a választóknak, hogy ki miért állt ki.
bár a Philadelphia framers nem számított a nemzeti elnöki pártok rendszerének felemelkedésére, a 12.módosítást—amelyet 1803— ban javasoltak és egy évvel később ratifikáltak-egy ilyen pártrendszer szem előtt tartásával fogalmazták meg, az 1800-01-es választások után. Ezen a választáson két kezdetleges elnöki párt—a John Adams által vezetett föderalisták és a Thomas Jefferson által vezetett republikánusok-alakot öltöttek és négyszögesítettek. Jefferson végül érvényesült, de csak egy hosszabb válság után, amelyet a Keretezők választási gépezetének számos hibája váltott ki. Különösen a republikánus választóknak nem volt hivatalos módja annak kijelölésére, hogy Jeffersont akarják elnöknek, Aaron Burr pedig alelnöknek, nem pedig fordítva. Néhány politikus ezután megpróbálta kihasználni az ebből eredő zavart.
írja be a 12.módosítást, amely lehetővé tette minden párt számára, hogy egy elnökjelöltet és egy külön alelnökjelöltet jelöljön ki. A választási folyamat módosításai átalakították a keretrendszert, lehetővé téve a jövőbeli elnökválasztások nyíltan populista és partizán ügyeit, amelyek két versengő jegyet tartalmaznak. Ez a 12. módosítás választási Kollégiumrendszere, nem a Philadelphia Framersé, amely ma is a helyén marad. Ha a választói kollégium valódi oka az Általános polgárok ismerethiánya volt, ezt a problémát 1800-ra nagyrészt megoldották. Akkor miért nem selejtezték az egész választási kollégium eszközét ezen a ponton?
az elektori kollégium szokásos polgári osztályos beszámolói ritkán említik az 1787-es és 1803-as közvetlen országos választásokat: a rabszolgaságot.
a Philadelphiai kongresszuson a látnok Pennsylvanian James Wilson javasolta az elnök közvetlen országos megválasztását. De a hozzáértő Virginiai James Madison azt válaszolta, hogy egy ilyen rendszer elfogadhatatlannak bizonyul a Dél számára: “a választójog sokkal elterjedtebb volt északon, mint a déli államokban; ez utóbbi pedig nem befolyásolhatta a választásokat a négerek pontszámán.”Más szavakkal, egy közvetlen választási rendszerben az Észak meghaladja a Délit, akinek sok rabszolgája (összesen több mint félmillió) természetesen nem szavazhatott. De az elektori kollégium—amelynek prototípusát Madison ugyanebben a beszédben javasolta-ehelyett hagyta, hogy minden déli állam megszámolja rabszolgáit, bár kétötödös kedvezménnyel, a teljes számlálásból való részesedésének kiszámításában.
Szerezd meg a történelem fix egy helyen: iratkozzon fel a heti TIME History Hírlevél
Virginia alakult ki, mint a nagy győztes—a California az alapító korszak—a 12 ki összesen 91 elektori szavazat által kiosztott Philadelphia Alkotmány, több mint egynegyede a 46 szükséges megnyerni a választást az első fordulóban. Az 1800-as népszámlálás után Wilson Pennsylvania szabad államában 10% – kal több szabad személy volt, mint Virginiában, de 20% – kal kevesebb választói szavazatot kapott. Perverz módon minél több rabszolgát vásárolt vagy tenyésztett Virginia (vagy bármely más rabszolga állam), annál több választói szavazatot kap. Rabszolgaállam volt, hogy felszabadítson minden feketét, aki aztán északra költözött, az állam valójában elveszítheti a választói szavazatokat.
Ha a rendszer rabszolgaságot támogató döntése nem volt elsöprően nyilvánvaló az Alkotmány ratifikálásakor, akkor gyorsan az lett. Az Alkotmány 32 első 36 évében egy fehér rabszolgatartó Virginiai foglalta el az elnökséget.
Déli Thomas Jeffersonpéldául megnyerte az 1800-01-es választásokat az Északi John Adams ellen egy olyan versenyen, ahol a választási Főiskola rabszolgaság-torzítása volt a döntő győzelmi mozgástér: a rabszolgaság által generált extra választási kollégiumi szavazatok nélkül a Jeffersont támogató többnyire déli államok nem lettek volna elegendőek ahhoz, hogy többséget adjanak neki. Amint arra a megfigyelők rámutattak, Thomas Jefferson metaforikusan a rabszolgák hátán lovagolt be a végrehajtó kúriába.
az Adams és Jefferson közötti 1796-os verseny még élesebb megosztottságot mutatott az északi és a déli államok között. Így abban az időben a tizenkettedik módosítás a választási kollégium rendszerével bütykölt, ahelyett, hogy eldobta volna, a rendszer rabszolgaságpárti elfogultsága aligha volt titok. Valójában az 1803 végén a módosításról folytatott vitában Samuel Thatcher massachusettsi kongresszusi képviselő panaszkodott, hogy ” a rabszolgák képviselete tizenhárom tagot ad ehhez a házhoz a jelenlegi Kongresszusban, és tizennyolc elnök-és Alelnökválasztót a következő választásokon.”De Thatcher panasza megoldatlan maradt. Az Észak ismét dél felé süllyedt azzal, hogy nem volt hajlandó ragaszkodni a közvetlen nemzeti választásokhoz.
a 18. század végén és a 19. század elején az elektori kollégium teljesebb (ha kevésbé hízelgő) beszámolójának fényében az amerikaiaknak fel kell tenniük maguknak a kérdést, hogy meg akarjuk—e tartani ezt a furcsa-merem mondani, hogy különös?- intézmény a 21. században.
a történészek elmagyarázzák, hogy a múlt hogyan tájékoztatja a jelent
Akhil Reed Amar alkotmányjogot tanít a Yale Egyetemen. Ez az esszé a közelmúltban megjelent könyvéből kölcsönöz, az Alkotmány ma.