Chicago — az új kutatások azt mutatják, hogy a fülcső gyermekeknél történő elhelyezését követően a meticillin-rezisztens Staphylococcus aureus (MRSA) okozta otorrhea (fülváladék és vízelvezetés) diagnózisa nem tűnik úgy, hogy a további szövődmények fokozott kockázatával jár szövődmények vagy műtét, összehasonlítva a nem MRSA diagnózisával otorrhea.
a tanulmány megjelent a decemberi számában Archives of Otolaryngology – Head & Neck Surgery, az egyik JAMA/Archives folyóiratok.
“évente több mint félmillió eljárást hajtanak végre a tympanostomia csövek gyermekek elhelyezésére, így ez a gyermekkorban végzett leggyakoribb műtéti eljárás” – írják a szerzők háttérinformációkban. Az Otorrhea gyakori szövődménye ennek az eljárásnak.
Nathan S. Alexander, MD, az alabamai Gyermekkórházból, Birminghamből és kollégái áttekintették az orvosi nyilvántartásokat, hogy megvizsgálják az otorrhea prevalenciáját a tympanostomiás cső elhelyezése után gyermekeknél, és meghatározzák az MRSA kezelésének kockázati tényezőit és eredményeit a nem MRSA fertőzésekhez képest.
a kutatók csoportokba sorolták a betegeket az otorrhea tenyésztési jelentések alapján mind az 1079 beteg esetében, akiknek az otorrheát MRSA okozta (n = 135), mind a nem MRSA otorrhea-val (n = 141). Ezután áttekintették az orvosi nyilvántartásokat, hogy információkat szerezzenek az orvosi kezelésekről, az elvégzett műtéti eljárásokról, a halláselemzésről és más fertőzéssel kapcsolatos betegségekről.
“az MRSA teljes előfordulása ebben a sorozatban körülbelül 16% volt” – írják a szerzők. “A csoportok nem különböztek jelentősen a biztosítás típusától; a tympanostomia csőelhelyezésének története, cholesteatoma vagy koraszülés; az elvégzett műtéti eljárások száma vagy típusa (kisebb/nagyobb); vagy a későbbi fertőzéssel kapcsolatos diagnózisok kockázata. Az MRSA-csoportban több beteg kapott intravénás antibiotikum-terápiát (11% vs 3,6%).”A kutatók pedig arról számoltak be, hogy az MRSA-csoportban a betegek valamivel nagyobb hányada enyhe halláskárosodást szenvedett (14,5% vs 6,2%).
“összefoglalva, az MRSA otorrhea, mint a tympanostomia cső elhelyezésének szövődménye, az 1990-es évek vége óta egyre gyakoribbá vált” – írják a szerzők. “Az MRSA otorrheában szenvedő gyermekek nagyobb valószínűséggel kaptak intravénás és orális antibiotikumokat, de nem volt nagyobb valószínűséggel szükségük további műtéti eljárásokra az otorrhea kezelésére, vagy kórházba kerültek fertőzéssel kapcsolatos diagnózisok miatt, vagy otitis media szövődményei (fülfertőzések) szenvednek.”
a szerzők hozzátették, hogy eredményeiknek meg kell könnyíteniük az MRSA otorrhea megfelelő gondozását a tympanostomiás cső elhelyezése után, valamint segítenek csökkenteni a szülői szorongást az MRSA otorrhea diagnózisával szemben a nem MRSA otorrhea-val szemben.