Digitalis, a közönséges rókavirág (Digitalis purpurea) szárított leveleiből nyert gyógyszer, amelyet az orvostudományban használnak a szívizom összehúzódásának megerősítésére. A szívglikozidoknak nevezett gyógyszerek csoportjába tartozó digitalist leggyakrabban a pangásos szívelégtelenségben szenvedő betegek megfelelő keringésének helyreállítására használják, különösen atherosclerosis vagy magas vérnyomás okozta. A gyógyszert a kamrai összehúzódás sebességének lassítására is használják pitvarfibrillációban vagy csapkodásban szenvedő betegeknél. A Digitalis közvetlenül növeli a szívizom összehúzódó erejét, lehetővé téve a betegséggel gyengült szív számára, hogy lépést tartson a test szívműködési igényével. A digitalis egyéb hatásai közé tartozik a szívverés lassulása, a szív teljesítményének növekedése és a szív méretének csökkenése. A Digitoxin és a digoxin a digitalis leggyakrabban felírt formái közé tartozik. Ezen gyógyszerek bármelyikével történő kezelésnek gondos megfigyelést kell magában foglalnia a káros hatások (pl. szívdobogás, anorexia, hányás és hasmenés) elkerülése érdekében, amelyek a szervezetben történő felhalmozódásukból eredhetnek.
a digitalist először William Withering (1741-99) angol orvos és botanikus írta fel, aki ödéma (dropsy) kezelésére használta. A Foxglove-ról és néhány orvosi felhasználásáról szóló beszámolójában (1785) összefoglalta a gyógyszerrel kapcsolatos kiterjedt tanulmányainak eredményeit, és leírta a digitalis toxicitás tüneteit.