Henoteizmus

A Henoteizmus (görögül “egy isten”) egy olyan kifejezés, amelyet max m) alatt az egyetlen elsődleges Isten iránti odaadást jelenti, miközben elfogadja más istenségek létezését vagy lehetséges létezését. A henoteizmus “elvben monoteizmust, valójában politeizmust” jelent. A kifejezést a nyugati teológiai és vallási kivételesség kritikájának középpontjává tette (a keleti vallásokhoz képest), egy olyan kulturális dogmára összpontosítva, amely az “egyistenhitet” alapvetően jól meghatározottnak és eredendően felsőbbrendűnek tartotta az Istenről alkotott különböző felfogásoknál.
A kifejezés variációi az inkluzív monoteizmus és a monarchikus politeizmus voltak, amelyek célja a jelenség különböző formáinak megkülönböztetése. Kapcsolódó kifejezések a monolatrizmus és a kathenoteizmus, amelyeket általában a henoteizmus altípusaként értünk. Ez utóbbi kifejezés a “henoteizmus” kiterjesztése (kath’ hena theon) —”egyszerre egy isten”. A henoteizmus hasonló, de kevésbé kizárólagos, mint a monolatry, mert a monolátor csak egy istent imád, míg a henoteista a panteonon belül bárkit imádhat, a körülményektől függően. Egyes hitrendszerekben a legfelsőbb istenség henoteista keretek között történő megválasztását kulturális, földrajzi, történelmi vagy politikai okok határozhatják meg.Forrás: Henoteizmus