az 1960-as kampányban John F. Kennedy ígéretet tett arra, hogy “újra mozgásba hozza ezt az országot”, és új vezetői generációt ajánlott fel a választóknak. Kihívta polgárait, hogy csatlakozzanak hozzá a szabadságharchoz a hidegháború veszélyes éveiben. A beiktatási napon, január 20, 1961, közel egymillió ember a nemzet fővárosa dacolt a fagypont alatti hőmérséklet, hogy egy pillantást az új elnök általuk választott. A nap nehéz kérdései-a kommunista fenyegetés, a nukleáris fegyverkezési verseny, a faji zavargások és a gazdasági nehézségek-várták az elnököt és a nemzetet. A hidegháború közepén hivatalba lépve JFK megértette, hogy beiktatási beszédének bizalmat kell keltenie itthon és tiszteletet külföldön. Úgy vélte, hogy a demokrácia csak akkor virágzik, ha a polgárok tehetségükkel hozzájárulnak a közjóhoz, és hogy a vezetőkön múlik, hogy áldozati cselekedetekre ösztönözzék a polgárokat. És amikor arra buzdította az embereket, hogy” ne kérdezd, mit tehet érted az országod”, a legnemesebb ösztönökre hivatkozott, olyan üzenetet hangoztatva, amelyet az amerikaiak alig vártak hallani.
Kennedy beiktatási beszéde tükrözte alapvető hitét és élettapasztalatát. Háborús veterán volt-harci hős. Olvasta a korszakok nagy beszédeit, és hitt a szavak erejében. Úgy vélte, hogy a demokrácia csak akkor virágzik, ha a polgárok tehetségükkel hozzájárulnak a közjóhoz, és hogy a vezetőkön múlik, hogy áldozati cselekedetekre ösztönözzék a polgárokat. És amikor arra buzdította az amerikaiakat, hogy” ne kérdezd, mit tehet érted az országod”, a legnemesebb ösztöneikre hivatkozott, olyan üzenetet hangoztatva, amelyet az amerikaiak alig vártak hallani. Felemelte hallgatóinak szellemét, még akkor is, amikor szembesült a nukleáris kor komor valóságával. A beszéd szenzáció volt.