Ez része a spanyol örökség hónap sorozatunknak, a “Latino örökségünknek”, ahol egy amerikai spanyol nyelvet készítünk minden spanyolul beszélő Latin-amerikai és karibi szülőföldünkről.
Ha olyan neved van, mint a Quibi Caecliann Salazar-Moreno, minden alkalommal, amikor bemutatkozol valakivel, ez egy lehetőség egy rövid leckére a Közép-és Dél-Amerikát összekötő ország korai történelméről.
“apám a panamai főember után nevezett el, aki lázadást vezetett Kolumbusz ellen, amikor embereit Közép-Amerika felfedezésére hozta” – magyarázta Salazar-Moreno. “Elfogták, megkötözték és egy csónakba ültették, de Quibi a folyóba ugrva elmenekült, és soha többé nem látták.”
Salazar-Moreno, aki Panamában született, de az Egyesült Államokban nőtt fel, apjával, az amerikai hadsereg veteránjával érkezett ebbe az országba. Élete nagy részét Denverben, Coloradóban töltötte.
“amikor fiatalabb voltam, Azt hiszem, az emberek csak azt feltételezték, hogy Mexikói vagyok”-emlékszik vissza Salazar-Moreno. “Nem emlékszem túl sok latinra, bár valószínűleg volt néhány.”
a beilleszkedésnek nehézségei voltak, még otthon is.”miután anyám 1983-ban meghalt, a nagymamám hozzánk költözött, és nem beszélt angolul” – mondta Salazar-Moreno. “És az apám, ezen a ponton, akart lenni több amerikai. Nagyon azt akarta, hogy asszimilálódjunk, és azt mondta, hogy nekünk, gyerekeknek nem lehet spanyol a házban, ezért angolul kellett beszélnünk… nehéz időket éltünk át.”
az otthon használt szavakon kívül azonban Salazar-Moreno úgy emlékszik nagymamája befolyására, mint ” puro Panam!”, az ételtől a hozzáállásig.”amikor 12 éves volt, Salazar-Moreno apja újraházasodott, és családja elköltözött a még kevésbé sokszínű Denver külvárosába. Apja újra feleségül vett egy olasz-amerikait, így az egész család megtanulta szeretni a sok tésztát.”ez volt az első alkalom, hogy valóban észrevettem, hogy én vagyok az egyetlen barna ember a környéken” – mondta. “Volt egy vagy két barna és néhány fekete gyerek, de ez több száz gyerekből volt. Volt némi kulturális összecsapás.
“de a dolgok megváltoztak a középiskolában, több latin volt. Bár szinte mindegyik mexikói-amerikai volt, tudtunk azonosulni egymással. Még mindig voltak kulturális különbségek és vakfoltok, mint például: “nem tudták, mi a plctittanos (plantains), és az arroz con pollo (csirke és rizs) más volt, mint a miénk, de rendben volt”-mondta Salazar-Moreno.
” sem a feleségem, sem én nem beszélek folyékonyan spanyolul, de határozottan megpróbáljuk ezt a kulturális büszkeséget a lányainkba ültetni. Mindent lefedünk az Afro-Latina élménytől a panamai büszkeségig, minden oldalról megkapják ezt a büszkeséget, és fogékonyak rá.”
” bár Panamai voltam, elmentem a cinco de Mayo-ba, csak gurultam vele, elvégre mindannyian latinok vagyunk. Ó, de még mindig lobogtattam a zászlót, felvidítottam A Panamai focicsapatot, még mindig támogattam Ruben Blades – t és szurkoltam Roberto Durannak-az összes Panamai hősnek.”
Ez a panamai-amerikai tapasztalat hasonló volt a nagycsalád tagjai számára, akik az ország különböző részein, mint Arizona és Kansas, nagyon amerikanizált életet éltek, miközben továbbra is aktívan tartották saját kultúrtörténetüket.
kapcsolódó: Latino örökségünk: egy Minnesotai Mexikói ‘Modern Család’
ma Salazar-Moreno, aki most Los Angelesben él, kevés Panamai társával. De a közösségi médiát használja, hogy kapcsolatba lépjen és tartsa a kapcsolatot családjával az Egyesült Államokban és Panama Cityben.
ő is látogat, amilyen gyakran csak lehet, ügyelve arra, hogy bemutassa feleségét – magát egy Latin Anya és fekete apa lányát – és lányait a szülőhelyére.”sem a feleségem, sem én nem beszélünk folyékonyan spanyolul, de határozottan megpróbáljuk ezt a kulturális büszkeséget a lányainkba ültetni”-mondta Salazar-Moreno. “Mindent lefedünk az Afro-Latina élménytől a panamai büszkeségig, minden oldalról megkapják ezt a büszkeséget, és fogékonyak rá. Imádják, valójában a fiatalabbak könyörögnek, hogy menjenek vissza Panamába meglátogatni.”
kapcsolódó: Latin örökségünk: Miami Hondurasi ad vissza neki közösség
ahogy Moreno-Salazar tükrözi az ő “amerikai tapasztalat” látja a háttér és a nevelés, mint egy áldás és lehetőség:
” jól érzem magam, van egy jó élet Amerikában, és szeretem megosztani, amit tudok Panamai kultúra, és általában a latin kultúra az emberek másképp nem tudnának róla. Büszke vagyok arra, aki vagyok, és szeretek beszélni a kultúrámról –ezt meg kell ünnepelni. Minden amerikainak meg kell ünnepelnie a különböző kultúrákat.”
Esther J. Cepeda egy chicagói székhelyű országos szindikált rovatvezető és az NBC News Latino közreműködője. Kövesse őt a Twitteren, @ estherjcepeda.
kövesse az NBC News Latino-t a Facebook-on és a Twitteren.