a fikcióban használt számos irodalmi és kreatív eszközt általában alkalmatlannak tartják a szépirodalomban való használatra. Még mindig jelen vannak, különösen a régebbi művekben, de gyakran elnémítják őket, hogy ne árnyékolják be a műben található információkat. Az egyszerűség, az egyértelműség és a közvetlenség a legfontosabb szempontok a szépirodalom létrehozásakor. A közönség fontos minden művészi vagy leíró törekvésben, de talán a legfontosabb a szépirodalomban. A fikcióban az író úgy véli, hogy az olvasók erőfeszítéseket tesznek a téma közvetett vagy elvont módon bemutatott előrehaladásának követésére és értelmezésére, míg a szépirodalom előállítása inkább a közvetlen információszolgáltatáshoz kapcsolódik. A potenciális olvasók munkához való felhasználásának megértése és a témával kapcsolatos meglévő ismereteik alapvető fontosságúak a hatékony ismeretterjesztéshez. A szépirodalom igazságára vonatkozó állítás ellenére gyakran szükség van arra, hogy meggyőzzük az olvasót, hogy egyetértsen az elképzelésekkel, ezért elengedhetetlen a kiegyensúlyozott, koherens és tájékozott érvelés. Azonban a fikció és a szépirodalom közötti határok folyamatosan elmosódnak és vitatkoznak, különösen az életrajz területén; ahogy Virginia Woolf mondta: “ha az igazságot gránitszerű szilárdságnak, a személyiséget pedig szivárványszerű megfoghatatlanságnak tekintjük, és azt tükrözzük, hogy az életrajz célja e kettő egy zökkenőmentes egésszé olvasztása, akkor el kell ismernünk, hogy a probléma merev, és hogy nem kell csodálkoznunk, ha az életrajzírók nagyrészt nem tudták megoldani.”
a félig fikció olyan fikció, amely sok szépirodalmat valósít meg, pl. kitalált Leírás Egy igaz történet alapján.