Vita
az elsődleges enteropathiákat a legnagyobb gyakorisággal azonosították nem fertőző gyulladásos enteropathiákkal, amelyek a krónikus hasmenés leggyakoribb oka kutyáknál, 71% – os általános gyakorisággal. A jelen vizsgálat eredményei összhangban vannak azzal a hipotézissel, hogy a krónikus gyulladásos enteropathia a krónikus hasmenés leggyakoribb oka, és a jelen vizsgálat eredményeit a különböző gasztrointesztinális tünetekkel rendelkező kutyákon végzett közelmúltbeli megfigyelések igazolják.5,6 a táplálékra reagáló enteropátia (Fre) volt a leggyakoribb végleges diagnózis ebben a vizsgálatban, 47% – os általános gyakorisággal (az összes krónikus gyulladásos enteropátiában szenvedő kutya 66% – a). A FRE-t az eliminációs étrendre adott válasz alapján diagnosztizálták, amely bizonyítottan a leghatékonyabb módszer a diagnózis és a kezelés során.1, 8, 12 az élelmiszerallergia (immunológiai reakció) és az élelmiszer-intolerancia (nemimmunológiai reakciók) megkülönböztetése nem lehetséges, mivel mind az élelmiszer-allergia, mind az élelmiszer-intolerancia hasmenéssel vagy hányással vagy mindkettővel jelentkezik, ezért klinikailag nem különböztethetők meg.A FRE‐vel diagnosztizált kutyák 1, 8, 12 harmincnyolc százalékánál pruritus jelentkezett, ami az élelmiszerre adott allergiás reakcióra utalhat.1 azonban előfordulhat viszketés élelmiszer-intoleranciában szenvedő kutyáknál is (1,12), így továbbra sem ismert, hogy az élelmiszerre adott reakciók immunológiai jellegűek voltak-e vagy sem. Ennek ellenére az eredmények egybeesnek más vizsgálatokkal, amelyek azt mutatják, hogy a krónikus gyulladásos enteropathiákban szenvedő kutyák körülbelül 1/2-2/3-a FRE-vel rendelkezik, a fennmaradó rész antibiotikumra reagál vagy idiopátiás gyulladásos bélbetegség (IBD) megközelítőleg azonos gyakorisággal 15-20%.5, 6,5, 13 más jelentésekkel összhangban a jelen tanulmány eredményei azt mutatják, hogy az idiopátiás IBD gyakori a kutyáknál, de nem a krónikus hasmenés leggyakoribb oka a kutyáknál.1,13 a krónikus gyulladásos enteropátiák multifaktoriális betegség komplexek. A környezeti tényezőkre, köztük az étrendi és mikrobiális antigénekre adott kedvezőtlen immunválasz valószínűleg fontos szerepet játszik a patogenezisben, és tovább befolyásolhatja az endoparazitákat.1, 14, 15 a jelen tanulmány megállapításai rávilágítanak arra, hogy szükség van egy részletes és fokozatos diagnosztikai vizsgálatra, beleértve a terápiás vizsgálatokat is, hogy kiküszöböljék a parazitafertőzések lehetőségét, és kizárják az étrendre reagáló és az antibiotikumokra reagáló enteropátiákat, mielőtt az idiopátiás IBD gyanúja igazolható lenne.1, 5, 6,1, 13
más vizsgálatokkal összhangban a neoplasztikus okok ritkábban fordultak elő primer enteropathiákban, ezek közül az intestinalis lymphoma volt a leggyakoribb gastrointestinalis neoplasia, amelynek teljes gyakorisága 4% volt ebben a vizsgálatban.5, 6,16 a bélbiopsziák kórszövettani értékelése továbbra is fontos diagnosztikai eszköz az IBD és az intesztinális lymphoma megkülönböztetésére, de ez utóbbi a krónikus lymphocytás‐plazmacytikus gyulladás következménye lehet, amely a krónikus bélgyulladás leggyakoribb típusa.1, 6, 7, 8, 17, 18, 19, 20, 21 azt, hogy a krónikus lymphocytás‐plazmacytás vagy kevert gyulladással diagnosztizált kutyáknál később kialakult-e intesztinális lymphoma, ebben a vizsgálatban nem értékelték (azaz nem végeztek postmortem vizsgálatokat és olyan kiegészítő technikákat, mint az immunhisztokémia, áramlási citometria és PCR az antigénreceptorok átrendeződésére),a 19, 21, 22 és így a mögöttes intestinalis lymphoma hiányozhatott, ami a jelen vizsgálat korlátozó tényezője.
parazita fertőzések voltak a második vezető oka a krónikus hasmenés a kutyák ebben a vizsgálatban. A Giardia-t a gasztrointesztinális betegséget okozó gyakori parazitafertőzésként ismerték el, és ez volt a domináns fertőző ok a jelen vizsgálatban, a vizsgálati populáció 11% – ának Általános gyakoriságával, ami alacsonyabb, mint amit egy európai multicentrikus vizsgálatban korábban jelentettek (28%).23 a krónikus enteropátiák parazita okainak gyakorisága azonban a kutyás vizsgálatokban kevesebb mint 2% – tól több mint 30% – ig terjed.1, 23, 24 a jelen tanulmány eredményei összehasonlíthatók voltak a legutóbbi 9-18% – os jelentésekkel.5, 6 Az ebben a vizsgálatban értékelt fertőző okok parazita vagy algafertőzésekre korlátozódtak, és a krónikus hasmenés elsődleges okaként nem azonosítottak vírusos vagy kötelező enteropatogén baktériumokat. Potenciálisan patogén organizmusok gyakran megtalálhatók klinikailag egészséges kutyák és krónikus enteropátiában szenvedő kutyák ürülékében, ami megnehezíti annak meghatározását, hogy egy meghatározott organizmus etiológiai tényezőként működik-e, a krónikus enteropátia miatt változó mikrobiota eredménye, vagy valójában nincs kapcsolatban a betegség folyamatával.4, 24, 25, 26, 27, 28, 29 a krónikus enteropathiák multifaktoriális etiológiája tekintetében a klinikai tünetek megszűnése az azonosított szervezet eltávolítása után elengedhetetlen a betegség okainak meghatározásához.1, 30 így parazita fertőzést diagnosztizáltak a krónikus hasmenés elsődleges okaként a székletvizsgálat és a megfelelő parazitaellenes terápiára adott klinikai válasz alapján (pl. fenbendazol).1 a hasmenéses kutyák székletének rutin bakteriológiai és virológiai elemzése több okból sem indokolt, beleértve számos bakteriális és vírusos fertőzés általában akut, enyhe és önkorlátozó jellegét, jellegzetes klinikai vagy laboratóriumi jellemzőkkel való megjelenését, a vírusürítés viszonylag rövid időszakát és a tenyésztési eredmények értelmezésének nehézségeit.1, 31 rutin analízis javasolt hemorrhagiás hasmenéses, lázas és gyulladásos leukogrammal rendelkező kutyáknál.1, 31 a jelen vizsgálatban bakteriológiai tenyészeteket végeztünk 51 136 kutya (36%) azonosítása nélkül bakteriális fertőzés, mint elsődleges oka. A nyomon követés során a Campylobacter spp. egy IBD-vel rendelkező kutya székletében észlelték, amely akut vizes hasmenést mutatott, de végül önkorlátozó betegség lefolyással. Bár a jelen vizsgálat eredményei összhangban vannak a legújabb megfigyelésekkel,5, 6,13 számos elsődleges ok hiányozhatott, mivel nem minden kutya végezte el az összes tesztet.
az elsődleges enteropátiákkal ellentétben az extragastrointestinalis okok (i.e, másodlagos enteropathiákat) ritkábban regisztrálták, az exokrin hasnyálmirigy betegségei voltak a leggyakoribb extragastrointestinalis betegségek. A szekunder enteropathiák általános gyakorisága a jelenlegi vizsgálatban értékelt kutyákban 10% volt, ami alacsonyabb, mint más, különböző gastrointestinalis tünetekkel rendelkező kutyákon végzett vizsgálatok (17 és 26%).5, 6 más vizsgálatokkal összhangban a gyakori hányás szignifikánsan társult a másodlagos enteropathiákkal.5, 6 tehát az elsődleges és a másodlagos enteropátiák prevalenciájának különbségeit a felvételi kritériumoknak tulajdonítják, amelyek szerint csak hasmenéses (akár hányással, akár anélkül) kutyákat vontak be a jelen vizsgálatba. A végleges diagnózis nélküli kutyák kizárása hatással lehetett az elsődleges és másodlagos enteropathiák eloszlására a krónikus hasmenéses kutyák teljes populációjában, és ezt követően torzíthatta az étrendre reagáló, antibiotikumra reagáló és idiopátiás IBD eloszlását a krónikus gyulladásos enteropathiákban szenvedő kutyák csoportján belül. A 2 éves vizsgálati időszak alatt a kutyák 65% – a teljesítette a felvételi kritériumokat, a fennmaradó kutyákat pedig a végleges diagnózis hiánya miatt kizárták. Néhány kutya elveszett a nyomon követés miatt, mivel csak egyszer mutatták be őket egy kezdeti részletes vizsgálatra, majd háziorvosuk kezelte őket. A hiányzó végleges diagnózisok fő problémája a rossz tulajdonos vagy kutya megfelelés volt, amelyek fontos tényezők, amelyek befolyásolják a krónikus enteropathiák számos formájának diagnosztikai és terápiás sikerét.32, 33 E tanulmány megállapításai azonban összhangban vannak a közelmúltbeli megfigyelésekkel, amelyek arra utalnak, hogy a kizárt esetek hatása csak elhanyagolható lehet.5, 6,13
az alapbetegségek, mint például a szisztémás protothecosis és a leishmaniosis, valamint a mechanikai rendellenességek, endokrinopátiák, valamint a máj, a vese és a szív-érrendszer betegségei a krónikus hasmenés ritka okai voltak, 1% – kal kevesebb gyakorisággal a jelen vizsgálatban. Bár ezek a feltételek ritkán fordulnak elő krónikus időszakos vagy tartós hasmenésben szenvedő kutyáknál, akut életveszélyessé válhatnak, ezért nem szabad figyelmen kívül hagyni a diagnosztikai munka során.5, 6, 1, 2
ezenkívül értékeltük a jellemzőket, az eredményt és a kapcsolódó klinikai és klinikai patológiai rendellenességeket a teljes vizsgálati populációban, különösen a kiválasztott diagnózisú kutyákban (azaz olyan diagnózisokban, amelyeket legalább 3 kutyához rendeltek). Az ebben a tanulmányban közölt eredmények nagyrészt egybeesnek más jelentésekkel.6,5, 13, 17, 34, 35, 36 a mai napig nem írtak le nemi hajlamot gastrointestinalis betegségben szenvedő kutyáknál, bár az intakt hímek, majd az ivartalanított nőstények felülreprezentációját több tanulmány is leírta.6,17, 18, 20, 36, 37, 38, 39 az érintetlen férfiak egyértelműen felülreprezentáltak voltak ebben a vizsgálatban. Ugyanakkor nem végeztek formális összehasonlítást a kórházi populációval ugyanabban az időszakban, ezért a jelen vizsgálat megállapításának klinikai jelentősége továbbra sem ismert.
a széklet fizikai megjelenése, valamint a másodlagos klinikai tünetek, például hányás, fogyás, hasi fájdalom, borborygmi, flatulencia és étvágyváltozás megjelenése segíthet megkülönböztetni a kis-és a vastagbélbetegséget, ami hasznos lehet a kiváltó ok tisztázására.2, 8 jelen vizsgálatban a túlnyomórészt vékonybél hasmenés klinikai tünetei szignifikánsan gyakoribbak voltak extragastrointestinalis okokkal rendelkező kutyáknál, összehasonlítva az elsődleges enteropathiákkal rendelkező kutyákkal. A közepesen súlyos vagy súlyos hányás gyakoribb volt másodlagos enteropathiákban szenvedő kutyáknál, és ezek az eredmények összhangban vannak egy nemrégiben végzett vizsgálattal.5 Ezek az eredmények arra utalnak, hogy az extragastrointestinalis betegség másodlagos hasmenéshez vezet, és a hányás lehetett a megjelenés fő oka ezekben a kutyákban. Érdekes módon a hányás szignifikánsan gyakoribb volt a rövid betegség időtartamú kutyáknál, ami arra utal, hogy a tulajdonosok a hányást figyelmeztető jelként értékelhetik.
továbbá a vékonybél betegség gyakoribb volt a rossz klinikai kimenetelű kutyáknál, és a klinikai tünetek, mint a vizes hasmenés, a fogyás és a letargia, prognosztikusnak tűnnek. Összességében az esetek 13% – ában gyenge klinikai eredményeket figyeltek meg, ami hasonló a korábbi vizsgálatokhoz.6,5, 17, 34 A kutyák nyolcvanhét százaléka teljes vagy részleges remissziót ért el. Craven et al.17 leírt IBD-eset, amely a relapszus előtt 3 éves remissziós időt ért el. Ebben a vizsgálatban a nyomon követés időtartama változó volt, és 1 évre korlátozódott; ezt követően a relapszusok hiányozhattak. A tanulmány retrospektív jellege miatt az eredményfaktorok értelmezését óvatosan kell végrehajtani. A jelen vizsgálatban alkalmazott klinikai aktivitási pontszám (CIBDAI) kimutatták, hogy kevésbé hatékony a hosszú távú betegség kimenetelének pontos előrejelzéséhez.5 az ascites és pruritus értékelése, valamint az alacsony szérumalbumin-koncentráció hozzáadása a CIBDAI-hoz növeli a betegség klinikai súlyossági pontozásának prediktív képességét (canine chronic enteropathia clinical activity index = CCECAI).5 így lehetséges, hogy a jelenlegi tanulmány javítható lett volna, ha a CCECAI-t használták volna az eredmény értékelésére. Ez azonban nem volt lehetséges, mivel a jelen vizsgálat nyilvántartásaiban a viszketésről és az ascitesről rendelkezésre álló információk nem egyeztek meg a CCECAI pontszám által meghatározott kritériumpontokkal. Ezenkívül a jelenlegi vizsgálat javítható lett volna, ha a kezelés előtti és utáni eredményeket összehasonlították volna. A nyomon követésre vonatkozó információk azonban néhány kutyánál korlátozottak voltak különböző okok miatt, beleértve a retrospektív vizsgálati tervet és a különböző klinikusok általi adatgyűjtés sokféleségét a nyomon követés során. Ezért a klinikai és clinicopatológiai rendellenességeket csak az első bemutatáskor elemezték, és a kezelés kimenetelének kritériumai csak néhány kérdésre korlátozódtak, beleértve azt is, hogy a kutya még életben van-e, és javultak-e a gyomor-bélrendszeri tünetek. Az étrendi, antibiotikus és gyulladáscsökkentő/immunszuppresszív kezelések változatossága tovább csökkentette a csoportok összehasonlíthatóságát. A kezelésre adott válasz összefüggött a krónikus gyulladásos enteropathiák betegségosztályozásával, mivel a FRE és ARE diagnózisa az étrendi vagy antibiotikus kezelésekre adott (teljes vagy részleges) klinikai válaszon alapult, és a válasz elmulasztása IBD, lymphoma vagy ritka állapot jelenlétére utal. Az IBD és az intestinalis lymphoma volt a leggyakoribb diagnózis, amely rossz klinikai eredménnyel járt. A jelen vizsgálat további korlátozó tényezője a korábbi kezelések variációi, amelyek befolyásolhatják a klinikai és clinicopatológiai rendellenességek értékelését az első bemutatás időpontjában. Ennek ellenére az eredménycsoportok, különösen a kiválasztott diagnózisok (pl. krónikus gyulladásos enteropátiák) későbbi elemzései közötti eredmények nagyrészt egyetértenek más jelentésekkel.6,5, 13, 16, 17, 18, 20, 34, 36 a későbbi elemzések alátámasztják allenspach és mások (2007) eredeti megállapításait, miszerint a kevésbé súlyos és túlnyomórészt vastagbélbetegségben szenvedő fiatalabb kutyák nagyobb valószínűséggel reagálnak az étrendre és jó prognózissal rendelkeznek.5 ellenkezőleg, az idősebb életkor, a magas betegség súlyossági pontszámok és túlnyomórészt a vékonybél betegség rossz klinikai eredménnyel járt.6,5, 13, 16, 17, 18, 20, 34, 36
Similar to previous studies, clinicopathological abnormalities such as anemia (hematocrit <40%), severe hypoalbuminemia (serum albumin concentration <2.0 g/dL), and severe hypocobalaminemia (serum cobalamin concentration <200 pg/mL) were poor prognostic indicators.6,5, 13, 17, 34, 36, 40 Subsequent analyses demonstrated that these clinicopathological abnormalities were common in dogs with small intestinal disease. A vérszegénység krónikus gyulladást vagy krónikus bélvérvesztést jelezhet, ami IBD-ben vagy bél limfómában szenvedő kutyáknál gyakori.18, 41 a szérumalbumin koncentrációt rutinszerűen mérik gasztrointesztinális betegségben szenvedő kutyáknál, és korábban kimutatták, hogy a hypoalbuminemia fokozott betegség súlyosságú kutyáknál fordul elő, ami rossz klinikai eredménnyel jár.5, 13, 17, 34, 36 más jelentésekkel összhangban a súlyos hypoalbuminemia gyakori volt IBD‐ben szenvedő kutyáknál, és valószínűleg a fehérjevesztéses enteropathiának tulajdonítható, amely egy heterogén betegségcsoport, amelynek nem szelektív és túlzott plazmafehérje-vesztesége van a bél lumenében.Az 5, 14, 28, 29, 36 szérum kobalamin potenciálisan hasznos markere a bél malabszorpciójának, különösen a vékonybél betegségének.1, 42 A szérum kobalamin koncentrációjának súlyos csökkenését leggyakrabban IBD-ben és exokrin hasnyálmirigy-elégtelenségben szenvedő kutyáknál figyelték meg.13, 42, 43 a krónikus hasmenéses kutyáknál a hipokobalaminémia általános gyakorisága 44% volt, és a kutyák körülbelül 30%‐ának alacsony normál szérum kobalamin-koncentrációja (300-400 pg/mL) megerősítette, hogy a referencia-intervallumon belüli koncentrációk nem zárják ki a bélbetegség lehetőségét.A kutyák 42 hetven százaléka kapott kobalamin-kiegészítést körülbelül 16 hétig, ami ezekben az esetekben befolyásolhatta a kezelésre adott választ és az eredményt.5, 44 a szérum kobalamin koncentráció mérését gyakran, de nem mindig ismételték meg 4 héttel az utolsó kobalamin injekció után. Továbbá a legtöbb esetben nem álltak rendelkezésre nyomonkövetési mérések kedvezőtlen klinikai eredménnyel, így a kezelés előtti és utáni kobalamin koncentrációt nem hasonlították össze.