PMC

beszélgetés

a betegségellenőrzési és Megelőzési Központok által kiadott 2018-as jelentés szerint az oltásokat követő helyi reakciók a beadott oltási adagok akár 80% – ában is megfigyelhetők.1 bár a legtöbb ilyen reakció enyhe, átmeneti, bőrreakció, ritkán ezek is fennmaradhatnak, és jelentősen befolyásolhatják az életminőséget. A SIRVA egy olyan folyamat, amely tartós mozgásszervi diszfunkcióhoz vezethet. A SIRVA vállfájdalomként és korlátozott ROM-ként jelentkezik, amely egy injektálható vakcina beadása után jelentkezik. 2011-ben az Orvostudományi Intézet megállapította, hogy a bizonyítékok alátámasztják az ok-okozati összefüggést a vakcina beadása és a deltoid bursitis között.5

2017-ben a SIRVA bekerült az oltási sérülések kompenzációs programjába (VICP), egy szövetségi programba, amely kártérítést nyújthat bizonyos oltások által megsérült egyének számára.6 A SIRVA diagnózisa megfontolandó azoknál a betegeknél, akik az oltást követő 48 órán belül fájdalmat tapasztalnak, akiknek az anamnézisében nem szerepel az érintett váll fájdalma vagy diszfunkciója a vakcina beadása előtt, és a tünetek csak arra a vállra korlátozódnak, amelyben a vakcinát beadták, ahol nincs más rendellenesség, amely megmagyarázná ezeket a tüneteket (pl. brachialis neuritis, egyéb neuropathia). Jelenleg hátfájásban vagy mozgásszervi panaszokban szenvedő betegek, amelyek nem tartalmazzák a vállat a deltoid oltást követően, nem felelnek meg a sirva jelentési kritériumainak a VICP-ben.6

a SIRVA pontos prevalenciája vagy incidenciája nem ismert. A szakirodalom és a spanyol farmakovigilanciai rendszer adatbázisának 2017-es szisztematikus áttekintésében a Martclovigilance Arias és munkatársai 45 újonnan kialakuló, egyoldalú vállműködési zavar esetét találták társult neuropátia vagy autoimmun állapotok nélkül a vakcina beadását követően. Megfigyelték a nők és a férfiak túlsúlyát (71,1% vs 28,9%), átlagos életkora 53,6 év (22-89 év). Az esetek többsége influenza elleni oltást követően fordult elő (62%); a pneumococcus elleni oltás volt a következő leggyakoribb (13%).7 vállsérülést jelentettek tetanusz-diftéria toxoidok, humán papilloma vírus és hepatitis A vírus vakcinák után is.4,7 a felülvizsgálat megállapította, hogy minden betegnél a vakcinázást követő első héten jelentkezett fájdalom, többségük (81%) az első 24 órában szenvedett fájdalmat. A spanyol adatbázisban talált két esetben a fájdalom 2 hónappal a vakcinázás után jelentkezett.7 Atanasoff és munkatársai azt találták, hogy a betegek 93% – ánál a vakcinázást követő 24 órán belül fájdalom jelentkezett, 54% – uk pedig azonnali fájdalmat jelentett.4

a vakcina nemkívánatos események jelentési rendszere (VAERS) nyomon követi a váll diszfunkciójáról szóló jelentéseket bizonyos oltások után, de a rendszer nem képes ok-okozati összefüggést megállapítani. A VAERS jelentése szerint 2010 és 2016 között 1006 lehetséges jelentés volt a váll diszfunkciójáról inaktivált influenza oltás (IIV), szemben a becslések szerint 130 millió adag IIV-vel minden influenzaszezonban az Egyesült Államokban.8

Bodor és Montalvo feltételezték, hogy a vakcinaantigén túlzottan behatolt a váll szinoviális terébe, mivel a subdeltoid/subacromialis bursa mindössze 0,8-1,6 cm-rel a bőr felszíne alatt helyezkedik el egészséges testtömeg-indexű betegeknél.2 Atanasoff és munkatársai kifejtették, hogy a korábbi oltásból vagy természetes fertőzésből származó antitestek ezután antigén-antitest komplexeket képezhetnek, hosszan tartó helyi immunválaszokat és gyulladásos reakciókat hozva létre, amelyek bursitishez vagy íngyulladáshoz vezetnek.4 Martcl Arias és munkatársai feltételezték, hogy a SIRVA legvalószínűbb okai a nem megfelelő injekciós technika, beleértve a helytelen behelyezési szöget, a helytelen tű típusát/méretét és a beteg fizikai jellemzőinek figyelmen kívül hagyását.7

a vakcina megfelelő beadása biztosítja, hogy az oltások biztonságos és hatékony módon kerüljenek beadásra. A biztonságos oltási gyakorlatok magukban foglalják képzett személyzet alkalmazását, akik átfogó, kompetencia – alapú képzésben részesülnek az oltások beadásával kapcsolatban.1 az injekció beadása előtti aspiráció olyan gyakorlat, amelyet nem értékeltek teljesen. Tekintettel arra, hogy az IM vakcinák 2 rutinszerűen ajánlott helye (deltoid izom felnőtteknél vagy vastus lateralis izom csecsemőknél) hiányzik a nagy erek, az IM vakcina előtti aspiráció gyakorlata jelenleg nem tekinthető szükségesnek.1 további biztonságos oltási gyakorlatok közé tartozik a megfelelő tűhossz kiválasztása az izom behatolásához, valamint az, hogy az anatómiai tereptárgyak meghatározzák az oltás helyét.1 Ennek ellenére egy 100 egészségügyi szakember felmérésében a fele nem tudott megnevezni a nem megfelelő deltoid oltási technika által veszélyeztetett struktúrákat.9

szakács és munkatársai antropomorf adatokat használtak a subdeltoid/subacromialis bursa és / vagy az axilláris ideg sérülésének lehetőségének felmérésére.10 ezen adatok alapján azt javasolták, hogy a biztonságos IM vakcina beadása biztosítható legyen az akromion és a deltoid tuberositás között félúton elhelyezkedő deltoid izom középpontjának felhasználásával, a kar 60-ra Elrabolva.10,11 az Atanasoff és munkatársai által leírt SIRVA esetek 46% – ában a betegek arról számoltak be, hogy a vakcinát “túl magasra adták.”4 A vizsgálat azt is javasolta, hogy a klinikus és a beteg ülő helyzetben legyen a tű megfelelő szögének és a beadás helyének biztosítása érdekében.4 a legtöbb felnőtt esetében egy 1 hüvelykes tű megfelelő a vakcina beadására a deltoidban; azonban a < 70 kg súlyú nőknél és férfiaknál < 75 kg súlyú 5/8 hüvelykes tű ajánlott a sérülések elkerülése érdekében.7

91 kg-os betegünket megfelelően beadtuk oltóanyagának 1 hüvelykes tűvel. Mivel azonnali fájdalmat tapasztalt, nem valószínű, hogy tünetei immunmediált folyamatnak köszönhetők, mivel ez várhatóan nem fordul elő azonnal. A vakcina beadásának helytelen elhelyezkedése javasolt sérülési mechanizmus betegünk számára, bár ezt a történelem önmagában nem erősítheti meg. Korábbi kórtörténetében az ellenkező váll traumás sérülése zavaró tényezőt jelenthet, mivel a vakcina által érintett vállról nem állt rendelkezésre előzetes képalkotás. A már meglévő váll rendellenesség vagy sérülés nem zárható ki teljesen, és lehetséges, hogy egy korábbi vállsérülés a vakcinációt követően súlyosbodott.

jelentés

a SIRVA diagnózisát vagy aggodalmát szintén jelenteni kell a VAERS-nek, az Egyesült Államok által engedélyezett vakcinák esetleges biztonsági problémáinak felderítése érdekében létrehozott Nemzeti adatbázisnak. A VAERS-jelentéseket bárki benyújthatja, akinek aggályai vannak a vakcina mellékhatásaival kapcsolatban, beleértve a betegeket is, gondozók, egészségügyi szakemberek a vaers.hhs.gov/reportevent.html. a VICP-vel kapcsolatos további információk a következő címen szerezhetők be: www.hrsa.gov/vaccine-compensation/index.html.