az albumin nevű vizeletfehérjét egyre inkább felismerik az érrendszeri károsodás legkorábbi jeleként mind a vesében, mind a szívben. Az albuminuria jelenségét több mint 200 éve ismerik fel, és a vesebetegséggel való kapcsolata Richard Bright 18271-es korszakos felismeréseire nyúlik vissza.
jelenleg 20 millió amerikai –körülbelül minden kilenc felnőtt– krónikus vesebetegségben szenved. Több mint 20 millió embernek van nagyobb kockázata a vesebetegség kialakulásának, és a legtöbben nem is tudnak róla. A vesebetegség a kilencedik halálok2.
a vesebetegség szorosan kapcsolódik a szívbetegséghez, és a mikroalbuminuria jelenléte (a vizelet albumin kiválasztódása 30-300 mg / nap, vagy 20-200 mg/perc)3 a vese – és szívbetegek rosszabb kimenetelének előrejelzője. Az Egyesült Államokban a férfiak körülbelül 6% – ánál és a nők 9,7% – ánál van mikroalbuminuria4.
a Mikroalbuminura nem okoz közvetlenül kardiovaszkuláris eseményeket, markerként szolgál a fokozott kockázatnak kitett személyek azonosítására. A mikroalbuminuriát glomeruláris kapilláris sérülés okozza, így a diffúz endothel diszfunkció markere lehet4. A Steno hipotézis szerint az albuminuria általános vaszkuláris diszfunkciót és az albumin és más plazma makromolekulák, például alacsony sűrűségű lipoproteinek szivárgását tükrözheti az érfalban, ami gyulladásos válaszokhoz vezethet, és viszont elindíthatja az ateroszklerotikus folyamatot5.
pozitív kapcsolat van a magas vérnyomás és a mikroalbuminuria között. A magas vérnyomás mikroalbuminuriát okozhat a glomeruláris filtrációs nyomás növelésével és az azt követő vesekárosodással. Lehetséges, hogy a mikroalbuminuria kialakulása olyan patofiziológiai események markere, amelyek súlyosbítják a BP-t vagy rontják a vérnyomáscsökkentő gyógyszerek BP-csökkentő hatásaira adott választ, vagy alternatívaként, hogy a növekvő szisztémás artériás BP nagyobb nyomást közvetít a glomeruláris és peritubuláris kapillárisokba (afferens arterioláris dilatáció jelenlétében), ezáltal elősegítve a rendellenes glomeruláris permselektivitást vagy a tubuláris albumin feldolgozásának változásait1. Még a magas normál vérnyomás is összefügg a mikroalbuminuria szignifikánsan magasabb gyakoriságával, és így a megnövekedett kardiovaszkuláris kockázat biomarkere lehet6. Lehetnek olyan közös genetikai tényezők is,amelyek hajlamosak mind a magas BP-re, mind a mikroalbuminuria-RA7, 8.
megállapítást nyert, hogy a mikroalbuminuria a stroke, a myocardialis infarctus és a pangásos szívelégtelenség független kockázati tényezője. A súlyos cardiovascularis események kockázata a vizelettel történő albumin kiválasztás minden szintjén nőtt, beleértve a normál tartományon belüli szinteket is9.
az Albuminuria gyakran metabolikus szindrómával, inzulinrezisztencia szindrómával, elhízással, magas vérnyomással, dislipidémiával és fokozott vese-és kardiovaszkuláris morbiditással jár. Számos bizonyíték arra utal, hogy az inzulinrezisztencia megelőzi és valószínűleg hozzájárul a mikroalbuminuria kialakulásához diabéteszes betegeknél, valamint nem diabéteszes betegeknél10. Kimutatták, hogy a mikroalbuminuriában szenvedő betegek inzulinrezisztensebbek, mint azok, akiknek normális a vizelettel történő albumin kiválasztódása, és hogy az inzulinrezisztencia nagysága függetlenül társul a mikroalbuminuria-val11. Így a megnövekedett albuminuria az inzulinrezisztencia, valamint a metabolikus szindrómával járó megnövekedett vese-és cardiovascularis kockázat indikátora lehet.
a Barker-hipotézis szerint a születéskor csökkent nephronok száma felnőttkorban metabolikus szindrómára, vese-és szív-érrendszeri betegségekre hajlamosíthat12. Ez a genetikai tényezők, az alultápláltság és a terhes anya egyéb sértései miatt bekövetkező rendellenes magzati programozás miatt fordulhat elő, és ezek a tényezők kevesebb glomerulushoz vezetnek. A születéskor csökkent nephronszám lehet A hiperszűrés és az inzulinrezisztencia közös meghatározója. A hiperszűrés és az inzulinrezisztencia egyaránt hajlamosíthat az albuminuria, a magas vérnyomás, az elhízás vagy a cukorbetegség kialakulására, ami hozzájárulhat a glomeruláris diszfunkció súlyosbodásához.
az Egészségügyi Világszervezet becslése szerint 2010-re 200 millió embernek lesz Cukorbetegsége13. A cukorbetegség az ötödik halálok, a cukorbetegség pedig a veseelégtelenség vezető oka az Egyesült Államokban, és a cukorbetegeknél fokozott a vese-és szív-érrendszeri betegségek kockázata2. A vese bevonása a cukorbetegség kulcsfontosságú fejlődése, ami nemcsak a végstádiumú veseelégtelenség, hanem az érrendszeri szövődmények magas kockázatát is jelenti. A diabéteszes ESRD-ben szenvedő betegek jelenleg az incidenses betegek 53% – át teszik ki, és az ESRD elterjedt populációjának 45% – át teszik ki2. A cukorbetegségben szenvedő betegek veseműködési zavarának első klinikai jele általában a mikroalbuminuria (az endothel diszfunkció jele, amely nem feltétlenül korlátozódik a vesére), amely a betegek 2-5% – ában alakul ki évente.3.
a mikroalbuminuriát megbízható markerként ajánlották még a balkáni endémiás nephropathia korai felismerésére is. A közelmúltban mikroalbuminuriát találtak a balkáni endémiás nephropathiában szenvedő betegek 50% – ánál14.
sok esetben a vesebetegség első jele az albuminuria, amelyben a sérült vesék lehetővé teszik, hogy a fehérje albumin nyomai a vizeletbe kerüljenek. Az állapot, amely a szív-és érrendszeri betegségek korai figyelmeztető jeleként is szolgálhat, viszonylag olcsó vizeletvizsgálattal korábban kimutatható, és ajánlott, hogy minden cukorbeteg évente legalább egyszer megkapja a tesztet. Az Albumin kiválasztódási sebessége volt a diabéteszes nephropathia korai felismerésének alappillére15. Egyes szerzők meggyőzően érveltek amellett, hogy a mikroalbuminuria valószínűleg marker, mint a vese szerkezeti változásainak előrejelzője16. Ez az érv azon a megállapításon alapul, hogy néhány mikroalbuminuriában szenvedő betegnél a vese elváltozások meglehetősen fejlettek17. Számos tanulmány kimutatta, hogy a vesebetegség korai felismerése és kezelése lelassíthatja, megállíthatja vagy akár visszafordíthatja a progresszióját.
míg csak néhány évvel ezelőtt a mikroalbuminuriát a vizelet albumin kiválasztásának mérhető növekedésének tekintették, amely kevesebb, mint egy küszöbérték a proteinuria hagyományos mérőpálcájának értékeléséhez, manapság ezt a koncepciót megkérdőjelezték4. Bár kijelentették, hogy a mikroalbuminuria a kardiovaszkuláris események és a nyílt nephropathia progressziójának előrejelzője, ma már felismerték, hogy ez a kockázat még az albuminuria magas normál tartományában is megemelkedik, azaz 30 mg/nap alatt van. A növekvő bizonyítékok folyamatos kapcsolatot mutatnak az albumin kiválasztódási sebessége és a kockázat között11. A normalitás meghatározására szolgáló küszöbszint nem egyeztethető össze az epidemiológiai adatokkal18. Különböző tanulmányok megerősítik azt a javaslatot, hogy az albuminuria normál tartományon belüli fokozatos növekedése magában hordozza a nephropathia vagy a kardiovaszkuláris események kockázatát. Tehát van egy Osztályozott kockázat, amely a normál tartományokban folytatódik4. Ezek a bizonyítékok arra késztették formant és Brenner18-at, hogy azt sugallják: “a mikroalbuminuria egy másik kifejezés, amelyet most el kell távolítani a lexikonunkból, mivel elegendő adat áll rendelkezésre arra, hogy az albuminuria a”normál” tartományban jelentős kardiovaszkuláris események kockázatát hordozza magában”. Ezért Ruggenti és Remuzzi11 szerint a normális vagy abnormális albuminuria fogalmát el kell hagyni, és az albuminuria egyesítő kifejezését lehetne használni a vizeletben lévő albumin mennyiségeinek leírására.
egyébként cukorbetegeknél az albuminuria kialakulása nem vonja vissza visszavonhatatlanul a beteg sorsát. Egyes szerzők 50% – kal csökkentették az albumin vizelettel történő kiválasztását az egymást követő kétéves időszakok között, a betegek jelentős arányában19. Ez optimizmust kölcsönöz, mivel közvetett bizonyítékot szolgáltat arra, hogy az agresszív kezelésnek pozitív eredményei vannak: regressziót figyeltek meg azoknál a betegeknél, akik csak rövid ideig szenvedtek mikroalbuminuriában (és feltehetően csak kezdeti vesekárosodásban szenvedtek), valamint azoknál, akiknél alacsony volt a glikozilált hemoglobin, a szisztolés vérnyomás, valamint a koleszterin vagy trigliceridek szintje. Ezek a tények dokumentálják, hogy a vesebetegség progressziójának széles körben elfogadott helyettesítő markere kedvezően befolyásolható20. Ezen túlmenően bizonyíték van a diabéteszes glomerulosclerosis javulására izolált hasnyálmirigy-transzplantáció után20. A progresszív glomerulosclerosis és hegesedés megkezdése előtt megkezdett korai beavatkozás fontos lehet A maximális reno – és kardioprotekció szempontjából. A cukorbetegségben nem kétséges, hogy a mikroalbuminuria kialakulását megakadályozó vagy késleltető terápiák előnyösek. Az albumin kiürülésének minden felére a kardiovaszkuláris események 18% – os csökkenésével17. Általában a renin angiotenzin tengelyre ható szerek (ARB és ACE-I) lassítják a nyilvánvaló nephropathia kialakulását. Az adatok arra utalnak, hogy a korai beavatkozás megakadályozza a nyílt nephropathia kialakulását és az azt követő ESRD-hez való progressziót, valamint csökkenti az albuminuriával járó cardiovascularis kockázatot.
következtetésként az albuminuria szűrése lehet a leghatékonyabb módja annak, hogy korán azonosítsák azokat az alanyokat, akik mind a vese, mind a kardiovaszkuláris események fokozott kockázatának vannak kitéve. A mérhető albuminuria bármely foka jelentős kockázatot jelent a vese-és cardiovascularis események szempontjából. A körülbelül 2 mg/ nap alatti albuminuriát csak elhanyagolható mennyiségben kell normálisnak tekinteni 11. Az albuminuria mérőpálcája egyszerű és olcsó, és továbbra is a legpraktikusabb módszer a veszélyeztetett alanyok azonosítására. Különösen fontos az albuminuria keresése (még 30 mg/ nap alatt is) olyan betegeknél, akiknél fokozott kockázati tényezők vannak, mint például a nephropathia családi anamnézisében, a rossz glikémiás kontrollban és a megnövekedett GFR-ben. Minden olyan intézkedés, amely csökkenti az albuminuriát, mint az inzulinérzékenység, a fogyás, a vérnyomáscsökkentés, a vércukorszint normalizálása és a RAS-gátló kezelés, segíthet megelőzni vagy késleltetni a végső szervkárosodást.