vizsgálat
a legtöbb esetben a klinikai vizsgálatnak az esettörténettel együtt megfelelőnek kell lennie a megfelelő diagnózis felállításához. Részletes kórtörténetet kell készíteni, beleértve a beteg fogászati állapotát, szájhigiénés gyakorlatát és foglalkozását.2 fontos, hogy a betegeket olyan orvosi betegségekről kérdezzék, mint a vérszegénység és az immunhiányt okozó betegségek; dohányzás; rágódohány használata; alkoholfogyasztás; bőrbetegségek (atópiás dermatitis, pikkelysömör, lichen planus); allergiás rendellenességek (asztma, ekcéma); és bármilyen gyógyszer használata.1,3 általában úgy gondolják, hogy azok, akik szájprotéziseket (műfogsorokat és készülékeket) viselnek, nagyobb valószínűséggel gyarmatosítják a Candida fajokat a szájflórájukban.3 másrészt azok, akik gyakran viselnek arcmaszkokat, hajlamosabbak a s aureus kolonizációra.2
bár a legtöbb eset könnyen azonosítható, egyes elváltozások más gyakori állapotokat utánozhatnak. Például az olyan állapotok, mint a herpes labialis és az eróziós lichen planus, hasonlítanak a szögletes cheilitisre, mivel mindkettő befolyásolhatja a száj szögét. Ez létfontosságúvá teszi a sérülések részletes kórtörténetét, beleértve az időtartamot, a gyakoriságot, a korábbi kezelést és az esetleges ismétlődést. A klinikai vizsgálat során meg kell keresni a kéreg, a hólyagosodás, a repedés, az atrófia, a tömés, a fekély jeleit. Fontos továbbá intraorális vizsgálat elvégzése a fogak vagy fogsorok, az íny, a szájnyálkahártya bármilyen rendellenessége esetén.1 a klinikai vizsgálat és a betegség mértékének meghatározása után a betegeket 3 tág kategóriába lehet sorolni: enyhe (1.típus), közepes (2. típus) és súlyos (3. Típus).1
hasznos lehet a mikrobiológiai vizsgálat a száj és az elülső nares mindkét szögének törlésével. Beszámoltak arról, hogy azoknak a betegeknek, akiknél s aureus van az ajakelváltozásaikban, 70% – uknak ugyanaz a szervezet lesz az elülső orrukban.3 azok számára, akik orális fogsorokat vagy készülékeket viselnek, szájöblítő mintát lehet venni. Mintákat lehet venni a fogsorok vagy készülékek felületéről is, ha fertőzés gyanúja merül fel.
azoknál a betegeknél, akik nem reagálnak az egyszerű terápiás intézkedésekre, a következő megfelelő lépés a teljes hematológiai szűrés megszervezése hemoglobin, átlagos korpuszkuláris térfogat, folsav, B2-vitamin, B6-vitamin, B12-vitamin, szérum vas, ferritin, transzferrin és éhomi vércukorszint mérésével. A táplálkozási hiányosságok, különösen a vas és a B-vitaminok, fontosak a szögletes cheilitis kialakulásában.1