a keleti kereszténységben a szemlélődés (Theoria) szó szerint azt jelenti, hogy látni Istent vagy látni Istent. Az Isten szemlélésének állapota, vagy Istennel való egyesülés, theoria néven ismert. A teózis folyamatát, amely a theoria néven ismert Istennel való egyesülés állapotához vezet, a hesychasm aszketikus hagyománya gyakorolja. A Hesychasm azt jelenti, hogy a szívet és az elmét egy dologba kell összeegyeztetni (lásd nous).
a keleti ortodoxia szemlélődését fokokban fejezik ki, mint azokat, amelyeket Szent János Climacus’ isteni felemelkedés létrája. Azt a folyamatot, amely a bűn öregéből Isten újszülött gyermekévé és a mi igaz természetünkbe, mint jóvá és istenivé változik, Theózisnak nevezzük.
Ez azt jelenti, hogy ha valaki Isten jelenlétében van, vele együtt istenítik meg, akkor elkezdhetik megfelelően megérteni, és ott “szemlélni” Istent. A szemlélődésnek ez a formája az, hogy az elmélet racionális vagy indokolt megértése helyett tényleges tapasztalattal rendelkezzen és haladjon át rajta (lásd gnózis). Míg a racionális gondolkodással logikát használunk a megértéshez, az ellenkezőjét tesszük Istennel (Lásd még Apofatikus teológia).
a névtelenül írt 14.századi angol szemlélődő munka a tudatlanság felhője világossá teszi, hogy gyakorlati formája nem az értelem cselekedete, hanem egyfajta transzcendens “látás”, az elme szokásos tevékenységein túl – ” amikor először gyakorolod a szemlélődést, sötétséget fogsz tapasztalni, mint a tudatlanság felhője. Nem fogod tudni, mi ez… ez a sötétség és ez a felhő mindig közted és Istened között lesz… mindig meg fognak akadályozni abban, hogy tisztán lássátok őt az intellektusotok megértésének fényében, és meg fognak akadályozni abban, hogy teljesen érezzétek őt a szeretet édességében az érzelmeitekben. Tehát győződjön meg róla, hogy otthona ebben a sötétségben… Nem gondolkodhatunk Istenhez vezető úton… ezért vagyok hajlandó feladni mindent, amit tudok, szeretni az egyetlen dolgot, amire nem tudok gondolni. Lehet szeretni, de nem gondolni.”
a nyugati kereszténységen belül a szemlélődés gyakran kapcsolódik a miszticizmushoz, amint azt olyan misztikus teológusok műveiben fejezik ki, mint Avila Teréz és kereszt János, valamint Margery Kempe, Augustine Baker és Thomas Merton írásai.
Dom Cuthbert Butler megjegyzi, hogy a latin egyházban a szemlélődés volt a kifejezés a miszticizmusra, a “miszticizmus”pedig meglehetősen modern szó”.
MeditationEdit
a kereszténységben a szemlélődés egy tartalommentes elmére utal, amely Isten, mint élő valóság tudatossága felé irányul. Ez bizonyos szempontból megfelel annak, amit a keleti vallásban szamádhinak hívnak. A meditáció viszont a nyugati egyházban évszázadok óta kognitív szempontból aktívabb gyakorlatokra utal, mint például a bibliai jelenetek vizualizálása, mint az Ignác gyakorlatokban vagy a lectio divina-ban, amelyben a gyakorló “a szív fülével” hallgatja a Biblia szövegét, mintha beszélgetne Istennel, és Isten javasolja a megvitatandó témákat.”
a katolikus kereszténységben a szemlélődés fontosságot kap. A katolikus egyház “modell teológusa”, utca. Aquinói Tamás ezt írta: “az emberi közösség érdekében szükséges, hogy legyenek olyan személyek, akik a szemlélődés életének szentelik magukat. Egyik tanítványa, Josef Pieper ezt mondta: “mert a szemlélődés őrzi meg az emberi társadalomban azt az igazságot, amely egyszerre haszontalan és minden lehetséges felhasználás mércéje; így a szemlélődés is az, amely a valódi célt szem előtt tartja, értelmet ad az élet minden gyakorlati cselekedetének. II. János Pál pápa a “Rosarium Virginis Mariae” Apostoli levelében kifejezetten a Szent Rózsafüzér katolikus odaadását “tökéletesen szemlélődő imának” nevezte, és azt mondta, hogy “természeténél fogva a Rózsafüzér szavalata csendes ritmust és elhúzódó tempót igényel, segítve az egyént, hogy elmélkedjen az Úr életének misztériumain, amint az az Úrhoz legközelebb álló szemén keresztül látható. Ily módon feltárják e misztériumok kifürkészhetetlen gazdagságát.”
Aquinói szerint az élet legmagasabb formája a szemlélődés, amely a szemlélődés gyümölcseit közli másokkal, mivel a szemlélődés bőségén alapul (contemporari et contemplata Alii tradere) (ST, III, Q. 40, A. 1, Ad 2).