A. hogyan lépjünk be Isten nyugalmába.
1. (1-2) a figyelmeztetés megismétlődik: ne hagyja ki Isten nyugalmát.
Ezért, mivel továbbra is ígéret marad a nyugalomba való belépésre, féljünk, nehogy úgy tűnjön, hogy bármelyikőtök is elmulasztotta. Mert valóban hirdették nekünk is és nekik is az evangéliumot; de az ige, amelyet hallottak, nem volt hasznos számukra, nem keverve hittel azokban, akik hallották.
A. Ezért: Az ötletet szünet nélkül folytatják a héberek 3, hogy a hitetlenség megakadályozta az Egyiptom elől menekülő nemzedéket Kánaánba való belépésben. Az ígéret megmarad, hogy belépünk az ő nyugalmába, és mi is beléphetünk abba a nyugalomba hit által. A hitetlenség miatt elmaradunk attól a pihenéstől, amelyet Isten számunkra tartogat.
i. a régi puritán kommentátor, John Owen ennek a pihenésnek öt jellemzőjét írta le a hívő számára:
· a pihenés békét jelent Istennel.
· a pihenés azt jelenti, hogy megszabadulunk a szolgai, rabságszerű Lélektől Isten imádatában és szolgálatában.
· a pihenés a Mozaik betartásának terhétől való megszabadulást jelenti.
· a pihenés az evangélium szerinti istentisztelet szabadságát jelenti.
· a pihenés azt a pihenést jelenti, amelyet maga Isten élvez.
b. féljünk, nehogy úgy tűnjön, hogy bármelyikőtök hiányzik belőle: ez a pihenőhely olyan csodálatos, hogy foglalkoznia kell velünk, amikor mások vagy úgy tűnik, hogy hiányzik belőle. Nem elég, ha szinte belépünk a pihenőjébe; nem akarunk hiányolni belőle.
i. Adam Clarke A come short-on: “ez egy utalás, amelyből sok van ebben a levélben, a görög játékok versenyeire: aki rövid volt, az volt, aki bármilyen távolságban volt, nem számít, milyen kicsi, a győztes mögött.”
c. mert valóban az evangéliumot hirdették nekünk és nekik is: Isten Igéjének meghallgatása nem elég. Az ókori Izráel hallotta az igét, de nem volt haszna nekik, mert nem hittel fogadták el. A hallás lehetőséget adott nekik, de a lehetőség csak akkor profitált, ha hittel keveredett.
D. hittel keverve: hallhatjuk Isten szavát és lelki tapasztalataink lehetnek, de ha Isten munkája nem keveredik a hittel, akkor nem lesz jó. Ez megmagyarázza, hogy két ember miért hallja ugyanazt az üzenetet, az egyik pedig előnyös, míg a másik nem. Azt is megmutatja, hogy ha több a hit – több az Isten áldásának és kegyének várakozása–, akkor valóban több az áldás.
i. Clarke a mixed-ről: “ez egy metafora, amelyet az emberi test táplálkozásából veszünk, összekeverve a gyomorba bevitt alimentet a nyállal és a gyomornedvvel… úgy, hogy ezen a folyamaton, megfelelően végrehajtva, függ (Isten alatt) az erő, az egészség és maga az élet.”
ii. gondoljatok arra az örömre, amit Izrael érzett, amikor kijött Egyiptomból és megközelítette az ígéret földjét – és aztán Gondoljatok a sivatagban ásott sírokra. Csodálatos ígéret volt elérhető, de nem teljesült. Azért jöttek rövidre, mert bár hallották Isten szavát, nem keveredett hittel.
2. (3-5) a többi Isten népe számára olyan, mint Isten saját pihenése.
mert mi, akik hittünk, belépünk abba a nyugalomba, ahogy ő mondta: “ezért megesküdtem haragomban:” nem lépnek be az én nyugalmamba”, bár a munkák befejeződtek a világ alapítása óta. Mert a hetedik nap egy bizonyos helyén így szólt: “és megpihent az Isten a hetedik napon minden cselekedetétől”, és ezen a helyen ismét: “nem mennek be nyugalmamba.”
a. Mi, akik hittünk, belépünk ebbe a nyugalomba: ez ellentétben áll a korábban említettekkel, akik nem léptek be Isten nyugalmába. A hitetlenség sokakat távol tart Isten nyugalmától; a hit (mi, akik hittünk) vezeti Isten népét ebbe a nyugalomba.
b. pihenésem: ez az idézet a Zsoltárok 95:11-ből azt mutatja, hogy ez a pihenés Istené; ez az ő pihenése. Isten jóval azelőtt fejezte be a teremtés munkáját, hogy Izrael Egyiptomba jött volna, vagy mielőtt Dávid megírta volna a Zsoltárok 95-öt (Genezis 2:2). Mégis, bár a munkálatok befejeződtek a világ megalapítása óta, még mindig beszélt az “én nyugalmamról” – megmutatva, hogy Istennek még mindig van ez a nyugalma.
i. Ez a pihenés Isten saját pihenésének mintája után történik a hetedik napon minden művéből, amint azt a Genesis 2:2 idézete leírja.
ii. egy bizonyos helyen arra emlékeztet bennünket, hogy az ősi tekercsek kissé nehézkesek voltak, és a fejezetek és versek modernebb eszközei szerint nem idéztek konkrét részeket.
3. (6-9) a többi, ami Isten népének marad.
Mivel tehát marad, hogy néhánynak be kell lépnie, és azok, akiknek először prédikálták, nem engedetlenség miatt léptek be, ismét kijelöl egy bizonyos napot, mondván Dávidban: “ma”, olyan hosszú idő után, amint azt mondták:
“ma, ha meghalljátok az ő hangját,
ne keményítsétek meg szíveteket.”
mert ha Józsué nyugalmat adott volna nekik, akkor később nem beszélt volna egy másik napról. Tehát Isten népének marad nyugalma.
A. ezért marad, hogy néhánynak be kell lépnie: Isten nem hiába teremtette ezt a pihenőhelyet. Ha Izrael (azok, akiknek először hirdették) engedetlenség miatt nem lépett be, akkor valaki más lép be ebbe a nyugalomba.
b. Ma, ha meghallod a hangját: a Zsoltárok 95:7-8 felhívása azt bizonyítja, hogy Isten népének be kell lépnie, túl a Józsué alatti beteljesedésen. Ha Józsué teljes mértékben teljesítette a pihenés ígéretét, akkor Isten felhívása Dávidon keresztül, mondván, hogy “ma” nincs értelme.
c. ezért marad pihenés Isten népének: mindez együtt bizonyítja azt a pontot, hogy van pihenés Isten népének. Ez a pihenés lelki, mégis mintájára a többi biztosított Izráel által Józsué.
i. Joshua említése emlékeztet minket arra, hogy a “Jézus” név ugyanaz, mint a “Joshua.”A második Józsué befejezi azt, amit az első Józsué befejezetlenül hagyott. Jézus nagyobb, mint Mózes és az első Józsué.
ii. Ez a pihenés egy személyben van – Jézus Krisztusban, több, mint a tanokban és ötletekben. Ha találkozol egy zaklatott, síró gyerekkel, és megpróbálod vigasztalni és pihenni őket ötletekkel és logikával, az nem sok jót fog tenni. De amikor anyu jön, a gyermek újra boldog.
iii. Azoknak, akik ezt a pihenést hirdetik, maguknak kell birtokolniuk. Nem is olyan régen az egyik szolgánk az üdvösségről és a lélek szívben végzett munkájáról prédikált, amikor a gyülekezet egyik tagja felkelt, és tisztelettel megkérdezte tőle: “Uram, mindezt mások jelentéséből tudja, vagy ez a saját tapasztalatából történt? A prédikátort egyáltalán nem zavarta a kérdés, inkább örült neki, mert őszintén válaszolhatott: bíztam Krisztusban. Megmenekültem, és tudom és érzem azt a békét, ami ebből fakad. Ha nem tehette volna meg ezt az ünnepélyes kijelentést, akkor nem lett volna befolyása arra, aki feltette a kérdést.”(Spurgeon)
4. (10) a pihenés azt jelenti, hogy nem folytatjuk a munkákat.
Mert aki nyugalomba lépett, maga is megszűnt a cselekedeteiből, mint Isten tette az Övéiből.
a. aki nyugalomba lépett, maga is abbahagyta műveit: ebbe a nyugalomba való belépés azt jelenti, hogy már nem kell dolgozni. Az ötlet nem az, hogy már nincs helye a jó cselekedeteknek. Az elképzelés az, hogy többé nincs helye a cselekedeteknek a saját igazságosságunk alapjaként.
i. “Van olyan értelemben, hogy belépni a keresztény üdvösségbe azt jelenti, hogy felhagyunk a cselekedeteinkkel, és szilárdan megpihenünk azon, amit Krisztus tett.”(Morris)
b. abbahagyta műveit, mint Isten az övéit: ez a munkáktól való abbahagyás az igazságosság alapjaként teljesíti a “szombati pihenésünket.”Isten megpihent műveitől a Genezis 2:2 Eredeti szombatján, mert a munka befejeződött. Abbahagyjuk az önigazoló cselekedeteket, mert Jézus befejezte a kereszten végzett munkát.
5. (11) Az ötlet és a meghívás alkalmazása Isten nyugalmába a hit által.
ezért legyünk szorgalmasak, hogy belépjünk ebbe a nyugalomba, nehogy valaki az engedetlenség ugyanazon példája szerint essen el.
A. nézzük tehát: ez a kifejezés, vagy ez az ötlet, többször megjelenik a héberek könyvében. Egy doktrinális igazságot mutatunk be – ebben az esetben a hit által elérhető maradék pihenés igazságát–, majd az igazságot alkalmazzuk.
b. légy szorgalmas belépni ebbe a nyugalomba: a többi ott van, de Isten nem kényszeríti ránk. Be kell lépnünk abba a pihenőbe. Nyilvánvaló, hogy a többit hit adja meg; de szorgalmas hit kell hozzá. Ez azt mutatja, hogy a hit nem passzív; szorgalom kell ahhoz, hogy bízzunk Jézusban és az ő értünk végzett munkájában, támaszkodjunk rá és ragaszkodjunk hozzá.
c. nehogy valaki az engedetlenség ugyanazon példája szerint essen: ha nem vagyunk szorgalmasak belépni ebbe a pihenőbe, az eredmény katasztrófa lehet. Az engedetlenség ugyanazon példája szerint eshetünk el. Elbukhatunk, ahogy Izrael fiai tették a pusztában.
6. (12-13) Isten szavából.
mert Isten igéje élő és erőteljes, és élesebb, mint bármely kétélű kard, még a lélek és a szellem, valamint az ízületek és a csontvelő megosztását is átszúrja, és a szív gondolatainak és szándékainak felismerője. És nincs teremtmény elrejtve a szeme elől, de minden dolog meztelen és nyitott annak a szemének, akinek számot kell adnunk.
A. Isten Igéjére: Isten szava sebészi pontossággal diagnosztizálja az ember állapotát. Megnyitja a szívet, és pontosan felismeri a lelki egészséget. Azok esetében, akiket az író először a Héberekhez intézett, túlságosan is készek voltak követni Izrael fiainak kudarcát, és feladni az erős, élő hitet.
B. élő és hatalmas: amikor Isten igéje így felfedi gyengeségünket és hitetlenségünket, megmutatja benne rejlő erejét, élességét és pontosságát. Állandóan emlékeztet arra, hogy amikor alávetjük magunkat Isten szavának, sokkal-sokkal többet teszünk, mint az intellektuális tudás vagy a bibliai tények megismerése. Az Ige szolgálatáért tesszük, mert Isten találkozik velünk az Ő Igéjében, és a Szentlélek hatalmasan munkálkodik Isten Igéje által. Isten szavának ez a szellemi munkája messze túlmutat a Biblia tanulásának alapvető oktatási értékén.
i. Isten szava igazi egészséget, termékenységet, jólétet és sikert hoz annak, amit teszünk. (Zsoltárok 1: 3)
ii. Isten Igéjének gyógyító ereje van, és hatalma van arra, hogy megszabaduljon az elnyomástól. (Zsoltárok 107: 20, Máté 8:8, Máté 8:16)
iii. Isten szava megtisztít minket. Ha Isten igéje szerint cselekszünk, megtisztul az utunk. (Zsoltárok 119: 9, János 15:3, Efézus 5: 26)
iv. Isten Igéje, rejtve a szívünkben, tart minket a bűntől. (Zsoltárok 119: 11)
v. Isten szava tanácsadó. Amikor gyönyörködünk Isten szavában, az a Tanács és útmutatás gazdag forrásává válik számunkra. (Zsoltárok 119: 24)
vi. Isten szava az erő forrása. (Zsoltárok 119: 28)
vii. Isten szava életet ad. Ez az élet állandó forrása. (Zsoltárok 119: 93, Máté 4: 4)
viii. Isten szava megvilágosodás és útmutatás forrása. Amikor Isten Igéje bejön, a világosság bejön. Ez teszi az egyszerű bölcsességet és megértést. (Zsoltárok 119: 105, Zsoltárok 119:130)
ix. Isten szava békét ad azoknak, akik szeretik. Biztonságban vannak, biztonságos helyen állnak. (Zsoltárok 119: 165)
x. amikor Isten szavát meghallják és megértik, gyümölcsöt terem. (Máté 13: 23)
xi. Isten Igéjének eredendő hatalma és hatalma van a démoni hatalmakkal szemben. (Lukács 4: 36)
xii. magát Jézust – örök személyét – az igének nevezik. Amikor Isten Igéjében vagyunk, Jézusban vagyunk. (János 1: 1)
xiii. Isten szavának meghallgatása elengedhetetlen az örök élethez. Az ember nem léphet át a halálból az életbe, ha nem hallja Isten szavát. (János 5:24, Jakab 1: 21, 1 Péter 1:23)
xiv. Isten szavában való tartózkodás az igazi tanítványság bizonyítéka. (János 8: 31)
xv. Isten szava a megszentelődés eszköze. (János 17: 17)
xvi. a Szentlélek nagy erővel tud dolgozni, amikor Isten Igéjét hirdetik. (ApCsel 10:44)
xvii. Isten szavának meghallgatása építi a hitet. (Róma 10: 17)
xviii. az Isten szavához való ragaszkodás biztosítja az üdvösséget. (1korinthus 15: 2)
xix. Isten Igéjének hűséges kezelése tiszta lelkiismeretet ad az ige szolgáinak. Tudják, hogy minden tőlük telhetőt megtettek Isten előtt. (2korinthus 4: 2, Filippi 2:16)
xx. Isten szava a lélek kardja. Ez a szellemi csata felszerelése, különösen a támadó fegyver eszméjében. (Efézus 6: 17)
xxi. Isten Igéje a Szentlélek erejével jön, “sok bizonyossággal.”(1tesszalonika 1:5)
xxii. Isten Igéje hatékonyan működik azokban, akik hisznek. (1 Thesszalonika 2:13)
xxiii. Isten Igéje megszenteli azt az ételt, amit eszünk! (1 Timóteus 4: 5)
xxiv. Isten Igéje nem halott; élő, aktív és élesebb, mint bármelyik kétélű kard. Isten Igéje megvizsgálhat minket, mint egy sebész szakértő szikéje, elvágva azt, amit meg kell vágni, és megtartva azt, amit meg kell tartani. (Zsidók 4: 12)
xxv. Isten Igéje a keresztény lelki növekedés forrása. (1Péter 2:2, 1korinthus 2:1-5)
c. élő és erőteljes: megértve a Biblia szellemi természetét, a héberek írója magabiztosan írhatta ezt. A Biblia nem csupán régi történetek és mítoszok gyűjteménye. Benne rejlik az élet és a hatalom. A prédikátor nem teszi életre a Bibliát. A Biblia él, és életet ad a prédikátornak, és bárki másnak, aki hittel fogadja.
i. erőteljes (lefordítva aktív a KJV – ben) emlékeztet arra, hogy valami életben lehet, mégis szunnyadó. De Isten Igéje egyszerre élő és erőteljes, abban az értelemben, hogy aktív.
D. élesebb, mint bármely kétélű kard, amely még a lélek és a szellem, valamint az ízületek és a csontvelő megosztását is átszúrja: Isten szava meglepő pontossággal jut el hozzánk, és a Szentlélek felhatalmazza az ige szolgálatát, hogy mélyen munkálkodjon a szívünkben.
i. Az emberek gyakran csodálkoznak azon, hogy egy prédikátor üzenete mennyire releváns lehet az életük szempontjából. Néha őszintén csodálkoznak, hogy a prédikátornak van-e titkos információja az életükről. De ez egyáltalán nem feltétlenül a prédikátor. Ez az Isten szavának élessége, az üzenet átadása a megfelelő helyen.
ii. “a két élű kardnak nincs tompa oldala: mind így, mind úgy vág. A kinyilatkoztatás Isten adott nekünk a Szentírásban él az egész. Minden részében él, és minden részében lelkesedik, hogy megvágja a lelkiismeretet, és megsebezze a szívet. Attól függően, hogy nincs felesleges vers a Bibliában, sem egy fejezet, amely haszontalan.”(Spurgeon)
iii. “bár van egy éle, mint egy kard, van egy pontja is, mint egy rapier,” átszúrja még a lélek és a szellem szétválasztását is. Néhány ember szívének az a nehézsége, hogy rátaláljon. Valójában nincs szellemileg behatoló bármely természetes ember szívébe, kivéve ezzel a piercing eszközzel, Isten Igéjével. De a kinyilatkoztatás rapierje bármin megy keresztül.”(Spurgeon)
e. még a lélek és a szellem megosztására is: A héberek írója különbséget tesz lélek és szellem között, jelezve, hogy meg lehet osztani őket.
i. természetesen van némi különbség a lélek és a szellem között. “A pneuma újszövetségi használata az emberi szellem számára az ember szellemi aspektusára összpontosít, azaz az Istennel való életére, míg a psziché az ember életére utal, függetlenül a szellemi tapasztalatától, azaz az önmagához, érzelmeihez és gondolataihoz viszonyított életétől. Pál teológiájában erős ellentét van a kettő között.”(Guthrie)
ii. De ennek a szakasznak a hangsúlya nem az, hogy a lélek és a szellem közötti különbség teológiáját fejtse ki. “Bármilyen pszichológiai alapon történő magyarázat kísérlete hiábavaló. A kifejezési forma költői, és azt jelenti, hogy a szó behatol szellemi lényünk legbelső mélyedéseibe, mint egy kard átvágja a test ízületeit és csontvelőjét.”(Vincent)
iii. fontos azonban megérteni, hogy mit jelent a Biblia a lélek és a szellem kifejezésekkel. A Biblia azt mondja nekünk, hogy az embereknek “belső” és “külső” természetük van (Genezis 2:7, 2 Korinthus 4:16). A belső embert mind a szellem (ApCsel 7:59, Máté 26:41, János 4:23-24), mind a lélek (1Péter 2:11, héberek 6:19, héberek 10:39) kifejezések jellemzik. Ezt a két kifejezést gyakran ugyanúgy használják, mint általános utalást a belső emberre. De ez nem mindig így van. Néha különbséget tesznek lélek és szellem között. Azt mondhatjuk, hogy a lélek úgy tűnik, hogy inkább az egyéniségre összpontosít a belső élet tekintetében(gyakran az elme, az akarat és az érzelmek). Úgy tűnik, hogy a szellem jobban összpontosít a természetfeletti kapcsolatokra és a belső élet erejére.
iv. Az, hogy van némi különbség a lélek és a szellem között, nyilvánvaló az ilyen részekben (zsidók 4:12) és az 1thesszalonika 5:23-ban. Az olyan részek, mint a Jób 7:11 és az Ézsaiás 26:9, azt mutatják, hogy néha mindkettőt arra használják, hogy általában a belső emberre utaljanak.
v. Mivel a lélek és a szellem egyaránt utal a “belső emberre”, könnyen összetéveszthetők. A szellem felépítésére irányuló tapasztalat gyakran csak” megáldja ” a lelket. Nincs semmi baj a “lelki” izgalommal és áldással, de nincs benne semmi, ami lelkileg építene minket. Ez az oka annak, hogy sok keresztény egyik izgalmas élményből a másikba megy, de soha nem növekszik szellemileg – a szolgálat, amelyet kapnak, “lelki.”Ez az oka annak, hogy Isten szava olyan erős és pontos; még a lélek és a szellem megosztottságáig is képes áthatolni, amit nem könnyű megtenni.
vi. “amikor a lélek ily módon megkülönböztetésre kerül a szellemtől, az előbbi alatt azt az alsóbbrendű képességet értjük, amellyel gondolkodunk és vágyunk arra, ami a jelenlegi lényünket és jólétünket érinti. A szellem alatt olyan felsőbbrendű erőt értünk, amely által jobban szeretjük a jövőbeli dolgokat, mint a jelenben.”(Clarke)
vii. A test (Kolossé 2:5, Máté 26:41, Galata 5:16-17) és a test (Róma 6:6, Róma 8:13, 1 Korinthus 6:13 és 6:19-20) kifejezések a külső embert írják le. Úgy tűnik, hogy a test és a test kifejezések személyünk olyan aspektusait is magukban foglalják, mint az érzékek és a szokások. Amikor engedjük, hogy a testünk irányítsa a gondolatainkat és a cselekedeteinket, az lelki pusztulással ér véget. Isten azt akarja, hogy a lélek irányítson minket, nem pedig a test, vagy akár a lélek.
f. minden dolog meztelen és nyitott annak a szemének, akinek számot kell adnunk: senki sincs elrejtve Isten előtt. Látja a szívünket, és tudja, hogyan kell megérinteni, és számot kell adnunk arról, hogyan reagálunk az érintésére.
i. meztelen emlékeztet minket arra, ahogyan Isten látta Ádám gyenge rejtőzködését. Isten ugyanúgy látja a rejtekhelyünket.
II. Open fordítja az ókori görög szó trachelizo, csak itt az Újszövetségben. Olyan birkózóknál használták, akiknek a nyakát megragadták, és olyan erős volt, hogy győzelmet hozott. Tehát a szó azt jelentheti, hogy “leborulni” vagy ” megdönteni; de sok tudós elfogadja a “nyitott” Egyszerű jelentését – abban az értelemben, hogy az ellenfelet nyitottnak és legyőzöttnek tartja.
iii. ne feledje a kontextust. A héberek írója bízik abban, hogy átszúrta hallgatóságának szívét, aki arra gondolt, hogy “feladja” Jézust. Ebben a részben világossá teszi, hogy nem adhatják fel Jézust, hogy “elrejtheti” Isten elől. Isten Igéje felfedezi és felfedi állapotukat.
B. Jézus, a mi főpapunk.
1. 14) látni Jézust, a mi nagy Főpapunkat.
látva tehát, hogy van egy nagy főpapunk, aki átment az egeken, Jézus, Isten Fia, tartsuk meg a gyónásunkat.
A. látva tehát, hogy van egy nagy főpapunk: azt az elképzelést, hogy Jézus a mi főpapunk, már említettük (zsidók 2:17 és zsidók 3:1). De most az ötlet szélesebb körben fog fejlődni.
b. látva akkor: a héberek írója felhívja a figyelmet Jézus, mint főpapunk sajátos, egyedi jellegére.
· egyetlen más főpapot sem neveztek nagynak.nincs más főpap … aki áthaladt volna az égen.
· nincs más főpap az Isten Fia.
c. tartsuk meg gyorsan a gyónásunkat: csodálatos tudni, hogy van egy főpapunk, és milyen egyedülálló és dicsőséges ő. Még nagyobb dolog tudni, hogy átment a mennyeken, hogy felment a mennybe, és most ott szolgál értünk. Mindkét igazságnak arra kell ösztönöznie minket, hogy ragaszkodjunk a vallomásunkhoz.
2. (15) a főpapunk szimpatizálhat velünk.
mert nincs olyan főpapunk, aki ne tudna rokonszenvezni gyengeségeinkkel, de minden ponton kísértésbe esett, mint mi, mégis bűn nélkül.
a. Nincs olyan főpapunk, aki ne tudna együttérezni: eddig a héberek írója gondosan dokumentálta mind Jézus istenségét (héberek 1:4-14), mind pedig vigyázott arra, hogy emlékezzen könyörületes emberségére (héberek 2:5-18). Ez azt jelenti, hogy Jézus, a mennybe trónolt Fiú Isten, a mi főpapunk együttérzhet gyengeségeinkkel.
i. az ókori görögök számára Isten elsődleges tulajdonsága apatheia volt, az alapvető képtelenség bármit is érezni. Jézus nem ilyen. Tudja és érzi, min megyünk keresztül. Az ókori görög szó lefordítva szimpatizál szó szerint azt jelenti: “együtt szenvedni.”
ii. a különbség az, hogy Jézus emberiséget adott istenségéhez, és közöttünk élt. Ha már ott, ez teszi a különbséget. Hallhatunk valami tragédiáról egy középiskolában, és némi szomorúságot érezhetünk. De ez nem olyan, mint a fájdalom, amit éreznénk, ha az a középiskola lenne, ahol jártunk.
b. de minden ponton kísértés volt, mint mi, de bűn nélkül: Jézus tudja, milyen a kísértés és a bűn elleni küzdelem, bár a bűn soha nem szennyezte be. “Bűntelensége, legalábbis részben, megérdemelt bűntelenség volt, mivel győzelmet aratott a győzelem után az állandó harcban a kísértéssel, amelyet az élet ebben a világban magában foglal.”(Morris)
I. néha azt gondoljuk, hogy mivel Jézus Isten, soha nem ismerheti meg a kísértést, ahogy mi. Részben ez igaz: Jézus sokkal súlyosabb kísértéssel nézett szembe, mint mi valaha, vagy valaha is fogunk. A bűntelen úgy ismeri a kísértést, ahogyan mi nem, mert csak az ismeri a kísértés teljes erejét, aki soha nem enged a kísértésnek. Igaz, hogy Jézus soha nem nézett szembe belső értelemben vett kísértéssel, mint mi, mert soha nem volt olyan bűnös természet, amely belülről vonzotta volna a bűnre. De ismerte a külső kísértés erejét és dühét oly módon és olyan mértékben, amit soha nem tudhatunk meg. Tudja, hogy min megyünk keresztül, és rosszabbal is szembesült.
ii. “mégis diadalmasan elviselte a próbák minden formáját, amelyet az ember elviselt, anélkül, hogy az Istenbe vetett hite meggyengült volna, vagy az iránta való engedelmessége enyhült volna. Az ilyen kitartás többet, nem kevesebbet jelent, mint a hétköznapi emberi szenvedés.”(Bruce)
c. Együtt érzünk a gyengeségeinkkel, de minden ponton kísértésbe estünk: Jézus szimpatizálhat a gyengeségünkkel és a kísértésünkkel, de nem szimpatizálhat a bűneinkkel. Nem szabad azt gondolnunk, hogy ettől Jézus kevésbé rokonszenvezik velünk, és hogy jobban megérthetne minket, ha ő maga vétkezett volna.
i. “de hallgass rám; ne képzeljétek, hogy ha az Úr Jézus vétkezett volna, még gyöngédebb lett volna veletek szemben; mert a bűn mindig kemény természetű. Ha Isten Krisztusa vétkezhetett volna, elvesztette volna rokonszenves természetének tökéletességét.”(Spurgeon)
3. (16) meghívás: gyere a kegyelem trónjára.
jöjjünk tehát bátran a kegyelem trónjára, hogy irgalmat nyerjünk és kegyelmet találjunk, hogy segítsünk a szükség idején.
a. jöjjünk tehát bátran: mivel van egy főpap, aki egyszerre mindenható és könyörületes, bátran jöhetünk trónjára. Sátán központi stratégiája, hogy elriaszt minket ettől a hozzáféréstől. Az ördög néha azt akarja, hogy Jézust megközelíthetetlennek tekintsük – talán arra buzdít minket, hogy Jézus helyett Mária vagy a szentek jöjjenek. Néha az ördög azt akarja, hogy úgy gondoljunk Jézusra, mint aki nem tud segíteni, nem pedig mint aki a mennyben trónon ül.
i. a merészség nem azt jelenti, hogy büszkén, arrogánsan vagy vélelemmel.
· bátran azt jelenti, hogy folyamatosan jöhetünk.
· bátran azt jelenti, hogy fenntartás nélkül jöhetünk.
· bátran azt jelenti, hogy szabadon jöhetünk, díszes szavak nélkül.
· bátran azt jelenti, hogy bizalommal jöhetünk.
· bátran azt jelenti, hogy kitartással kell jönnünk.
b. a kegyelem trónja: Isten trónja a kegyelem trónja. Amikor eljövünk, megkaphatjuk az irgalmat (ez nem azt jelenti, hogy megkapjuk azt, amit megérdemelünk), és megtalálhatjuk a kegyelmet (ez azt jelenti, hogy megkapjuk azt, amit nem érdemelünk meg) a szükség idején.
i. az ősi zsidó rabbik azt tanították, hogy Istennek két trónja van, az egyik az irgalomé és a másik az ítéleté. Ezt azért mondták, mert tudták, hogy Isten egyszerre irgalmas és igazságos, de nem tudták összeegyeztetni Isten e két tulajdonságát. Úgy gondolták, hogy Istennek talán két trónja van, hogy megmutassa jellemének két aspektusát. Az egyik trónon ítéletet, a másikon kegyelmet mutatott. De itt, Jézus befejezett munkájának fényében látjuk, hogy az irgalom és az ítélet a kegyelem egyetlen trónusává békül ki.
II. ne feledje, hogy a kegyelem nem hagyja figyelmen kívül Isten igazságosságát; Isten igazságosságának teljesítésében működik, a kereszt fényében.
c. találj kegyelmet, hogy segítsen a szükség idején: szerencsére Isten segítséget nyújt a szükség idején. Egyetlen kérés sem túl kicsi, mert azt akarja, hogy semmiért aggódjunk, hanem mindenben ima által… kéréseidet ismertesse Isten. (Filippi 4: 6)