módszerek
1986 januárja és 1997 decembere között a Sagrat Cor neurológiai osztályába (egy akut care 350 ágyas kórház Barcelonában, Spanyolországban) prospektív módon gyűjtötték össze a stroke nyilvántartásban.13 E vizsgálat céljából kizárták a tranziens ischaemiás attack (n = 328), subarachnoidalis vérzés (n = 35) és spontán subduralis haematoma (N = 27) betegeket. A vizsgálati populáció 2110 akut ischaemiás (n = 1840) vagy haemorrhagiás (n = 270) stroke-ban szenvedő betegből állt. A stroke altípusait a spanyol Neurológiai Társaság cerebrovascularis vizsgálati csoportja szerint osztályozták14, amely hasonló az Országos Neurológiai rendellenességek Intézetéhez és a Stroke osztályozáshoz15, és csoportunk korábbi vizsgálatokban használta.A stroke 16-20 altípusa 553 atherothrombotikus infarktusban, 484 lacunaris infarktusban, 468 cardioemboliás infarktusban, 248 meghatározatlan eredetű infarktusban, 87 szokatlan etiológiájú infarktusban és 270 intracerebrális vérzésben szenvedő beteg volt. A cerebrovascularis kockázati tényezők és a lacunar szindrómák (tiszta motoros stroke, tiszta szenzoros stroke, szenzomotoros stroke, ataxiás hemiparesis, DCHS és atipikus lacunaris szindrómák) definícióit használták a legújabb vizsgálatokban.18-20
ennek a kórházi alapú prospektív vizsgálatnak a céljára 570 egymást követő, lacunaris szindrómában szenvedő beteget gyűjtöttek össze (lacunar, n = 484 vagy nem lacunaris agyi infarktus miatt másodlagos, n = 86). 277 beteg volt tiszta motoros stroke-ban, 99 tiszta szenzoros stroke-ban, 81 szenzomotoros stroke-ban, 23 ataxiás hemiparesisben, 35 DCHS-ben és 55 atipikus lacunar szindrómában. Az atipikus lacunaris szindrómák közé tartoztak izolált dysarthria (n = 32); hemichorea-hemiballismus (n = 5); izolált hemiataxia (n = 5); egyoldalú (n = 2) vagy kétoldalú (n = 3) paramediális thalamus infarktus szindróma; tiszta motoros hemiparesis átmeneti szubkortikális afáziával n = 4); és tiszta motoros hemiparesis átmeneti internukleáris oftalmoplegiával (n = 4).
a dchs-ben (n = 35) szenvedő betegek a következő kritériumoknak felelnek meg:9 (a) dysarthria dysphasia nélkül; b) egyoldalú “központi” arcgyengeség ipsilateralis ügyetlenséggel, amely cerebelláris típusú ataxia formájában jelentkezik (dysmetria, dysrhythmia, dysdiadochokinesia, járási ataxia), vagy enyhe vagy nem gyengeség; és (c) nincs szenzoros tünet vagy jel. Az egyéb lacunar szindrómák a dchs kivételével minden lacunar stroke-ban szenvedő beteget magukban foglaltak (n = 535). A nem lacunaris stroke-ba minden olyan beteg beletartozott, akinek klinikai képe nem felelt meg az előző alcsoportoknak (n = 1540).
minden beteget a tünetek megjelenésétől számított 48 órán belül kórházba szállítottak. A felvételkor demográfiai jellemzőket, a klinikai kórtörténet és a neurológiai vizsgálat kiemelkedő jellemzőit, a rutin laboratóriumi vizsgálatok eredményeit, a mellkasröntgen és a tizenkét ólom elektrokardiográfiát rögzítették. Minden betegnél agyi CT-vizsgálatokat végeztek a kórházi felvétel első hetében. A negatív eredménnyel rendelkező betegek kórházi tartózkodásuk alatt második CT-t kaptak, vagy MRI-vel tanulmányozták őket. Egyéb vizsgálatok közé tartozott az angioMRI (a betegek 51%-a), az aorta feletti törzs echo Dopplerje (43%), az artériás digitális kivonási angiográfia (8%), A B módú echokardiográfia (40%) és az ágyéki punkció (4%).
a demográfiai változók közé tartozott az életkor és a nem. Az összes többi megállapítást dichotomizálták jelen v hiányzik. Az anamnesztikus megállapítások a következők voltak: hypertonia, cukorbetegség, myocardialis infarctus vagy angina, reumás szívbetegség, pangásos szívelégtelenség, pitvarfibrilláció, dohányzás (>20 cigaretta/nap), alkoholfogyasztás (>80 g/nap), időszakos claudicatio, átmeneti ischaemiás attack, korábbi agyi infarctus, hyperlipidaemia, nephropathia, cirrhosis vagy krónikus májbetegség, krónikus obstruktív tüdőbetegség, életkor 85 év. A klinikai változók a következők voltak: hirtelen fellépő tünetek (percek), fejfájás, szédülés, görcsrohamok, hányinger vagy hányás, megváltozott tudat (álmosság, kábultság, kómás állapot), végtaggyengeség (hemiparesis vagy hemiplegia; Babinski jele nem kötelező), szenzoros tünetek, hemianopia, afázia vagy dysarthria, ataxia és agyideg-bénulás. A Neuroimaging változók a belső kapszulát, a bazális ganglionokat, a kisagyat, a mesencephalont, a pons-t, a középső agyi artériát és a basilaris artériát tartalmazták. Az eredményváltozók a következők voltak: mortalitás a kórházban, a klinikai fogyatékosság mértéke a váladékozáskor, cardialis események (akut myocardialis infarctus, szívelégtelenség, tachyarrhythmia), légzőszervi események (tüdőembólia, atelectasis vagy légúti fertőzés), húgyúti események, vascularis események és fertőző szövődmények.
statisztikai elemzés
a Dsch-ben szenvedő betegek demográfiai jellemzőit, klinikai eseményeit és kimenetelét hasonlították össze a lacunaris szindrómában szenvedő és a nem lacunaris stroke-ban szenvedő betegekével. Egyváltozós és többváltozós analízist végeztünk. Az egyváltozós elemzésekben a folytonos változókat összehasonlították a Student t tesztjével, a kategorikus változókat pedig az ++ 2 teszttel (szükség esetén Yates korrekciójával). A statisztikai szignifikanciát p<0,05 értékre állítottuk be.
a dchs és más lacunar szindrómák összehasonlításakor az egyváltozós analízisben a dchs-hez kapcsolódó változókat az életkorral (folyamatos változóként, állandó esélyhányadossal (OR) minden évben) és a nemmel egy többszörös lineáris regressziós modellben tanulmányozták demográfiai, kockázati tényezők, klinikai adatok, neuroimaging és eredményváltozók alapján, összesen nyolc változóval. A DCHS és a nem lacunáris stroke összehasonlításakor két többszörös lineáris regressziós modellt állítottunk be. Az első prediktív modell, 11 változóval, demográfiai, érrendszeri kockázati tényezőkön és klinikai adatokon alapult. A második prediktív modell demográfiai, kockázati tényezőkön, valamint klinikai és neuroimaging adatokon alapult, és 16 változót tartalmazott. Minden esetben a dchs (kódolva: hiányzik = 0, jelen = 1) volt a függő változó. A szignifikancia szintjét 0,15-ben, a tolerancia szintjét pedig 0,0001-ben határoztuk meg. A legnagyobb valószínűségű megközelítést alkalmazták a logisztikai paraméterek súlyának becslésére.A 21 vagy 95% – os konfidencia intervallumot (CI) a béta együtthatók és a standard hibák alapján számítottuk ki. Azt a hipotézist, hogy a logisztikai modell megfelelően illesztette az adatokat, a fit jóságának tesztjével teszteltük.22 a statisztikai elemzésekhez az SPSS-PC + 23 és a BMDP24 számítógépes programokat használták.