normál fázisú kromatográfiában az álló fázis poláris, a mozgó fázis pedig nem poláros. Fordított fázisban éppen az ellenkezője van; az álló fázis nem poláris, a mozgó fázis pedig poláris. A normál fázisú kromatográfia tipikus állófázisai a szilícium-dioxid vagy a ciano-és amino-funkcionális csoportokkal rendelkező szerves részek. Fordított fázis esetén az alkil-szénhidrogének az előnyben részesített állófázis; az oktadecil (C18) a leggyakoribb állófázis, de bizonyos alkalmazásokban oktil (C8) és butil (C4) is használatos. A fordított fázisú anyagok megnevezése a szénhidrogénlánc hosszára vonatkozik.
normál fázisú kromatográfiában a legkevésbé poláros vegyületek eluálnak először,a leginkább poláros vegyületek pedig utoljára. A mozgófázis nem poláros oldószerből, például hexánból vagy heptánból áll, kissé polárisabb oldószerrel, például izopropanollal, etil-acetáttal vagy kloroformmal keverve. A retenció csökken, amikor a poláris oldószer mennyisége a mobil fázisban növekszik. Fordított fázisú kromatográfiában a legtöbb poláros vegyület eluálódik először, a legtöbb nem poláros vegyület eluálódik utoljára. A mozgófázis általában víz és elegyíthető poláris szerves oldószer, például metanol, acetonitril vagy THF kettős keveréke. A retenció növekszik, amikor a poláris oldószer (víz) mennyisége a mobil fázisban növekszik. Normál fáziskromatográfiát, egy adszorpciós mechanizmust alkalmaznak a szerves oldószerekben könnyen oldódó oldott anyagok elemzésére, poláris különbségeik, például aminok, savak, fémkomplexek stb.. A fordított fázisú kromatográfiát, a partíciós mechanizmust általában nem poláris különbségek elválasztására használják.
a “hidridfelület” megkülönbözteti a hordozóanyagot a többi szilícium-dioxid-anyagtól; a kromatográfiához használt legtöbb szilícium-dioxid-anyag felülete elsősorban szilanolokból (- Si-OH) áll. Egy” hidridfelületen ” a terminális csoportok elsősorban-Si-H. a hidridfelület karbonsavakkal és hosszú láncú alkilcsoportokkal is funkcionálható. Az ANPC mobil fázisai szerves oldószeren (például metanolon vagy acetonitril) alapulnak, kis mennyiségű vízzel; így a mobil fázis mind “vizes” (víz van jelen), mind “normál” (kevésbé poláris, mint az álló fázis). Így a poláris oldott anyagok (például savak és aminok) a legerősebben megmaradnak, a visszatartás csökken, mivel a víz mennyisége a mozgó fázisban növekszik.
a mozgófázisban a nempoláris komponens mennyiségének általában 60% – nak vagy annál nagyobbnak kell lennie, az oldott anyagtól és a mozgófázis szerves komponensétől függően a megnövekedett retenció pontos pontjával. A valódi ANP állófázis mind a fordított fázisban, mind a normál fázisban képes működni, csak az eluens vízmennyisége változik. Így az oldószerek folytonossága 100% – ban vizes, tiszta szerves. Az ANP retenciót számos poláris vegyület esetében bizonyították a hidrid alapú állófázisokon. A legújabb vizsgálatok kimutatták, hogy a szilícium-dioxid-hidrid anyagok nagyon vékony vízréteggel rendelkeznek (körülbelül 0,5 egyrétegű), összehasonlítva a HILIKUS fázisokkal, amelyek 6-8 egyrétegűek lehetnek. Ezenkívül a hidridfázisok felületén a jelentős negatív töltés a szilanolok helyett az oldószerből származó hidroxidion adszorpció eredménye.