háttér: a nemzeti felügyeleti becslések aggasztó 63 százalékos csökkenést jelentettek a hüvelyi szülés után császármetszés (VBAC) 1996-tól (28,3%) 2003-ig (10,6%), majd az ismételt császármetszés növekvő aránya. A tanulmány célja az volt, hogy megvizsgálja az ismételt császármetszés dokumentált indikációinak mintáit szüléssel vagy anélkül.
módszerek: Népességalapú validációs vizsgálatot végeztünk 19 nem szövetségi rövid távú tartózkodású kórházról Washington államban. A 4541 nő közül, akiknek 2000-ben élveszületésük volt, 11 százalékuk (n = 493) ismételt császármetszést végzett vajúdás nélkül, 3 százalékuk (n = 138) pedig ismételt császármetszést végzett vajúdással. Kiszámították az orvosi állapotok és a terhességi szövődmények előfordulását,az ismételt császármetszés dokumentált indikációinak mintáit, valamint a perioperatív szövődményeket az ismételt császármetszés szüléssel és anélkül.
eredmények: A 493 nő közül, akik ismételt császármetszésen estek át szülés nélkül, a”választható “(36%) és az”anyai kérés” (18%) voltak a leggyakoribb indikációk. Az anyai betegségek indikációi (3, 0%) nem voltak gyakoriak. A 138 nő közül, akiknél ismételt császármetszés történt vajúdással, 60,1 százalékuk nem tudott előrehaladni, 24,6 százalékuk nem megnyugtató magzati pulzusszám, 8,0 százalék lábasfejű aránytalanság és 7,2 százalék anyai kérés a vajúdás során. A magzati indikációk kevésbé voltak gyakoriak (5,8%). A farfekvés, a sikertelen vákuum, az abruptio placentae, az anyai szövődmények és a sikertelen csipeszek mind kevesebb, mint 5,0% – ot jeleztek. A nők perioperatív szövődményei nem változtak jelentősen a vajúdás nélküli nők között. Függetlenül a nő vajúdási státusától, az ismételt császármetszéssel rendelkező nők közel 10% – ának nem volt dokumentált jelzése arról, hogy miért hajtották végre a császármetszést.
következtetések: A” választható “és az” anyai kérés ” gyakori indikációk voltak a szülés nélküli ismételt császármetszésen átesett nők körében, és a nők közel 10% – ának orvosi nyilvántartásában nem voltak dokumentált indikációk az ismételt császármetszésre. A jelzések nómenklatúrájának szabványosításában és a jelzések dokumentálásában végzett fejlesztések különösen fontosak a csökkenő VBAC-arányok megértéséhez. A jövőbeli kutatásoknak meg kell vizsgálniuk, hogy a klinikusok és a nők hogyan várják el, beszéljék meg és hozzák meg a szülést a korábbi császármetszés után a tényleges szülés előtti ellátás összefüggésében.